A társadalmi valóság szociografikus ábrázolása az 1930-as évektől a magyar irodalom egyik meghatározó tradíciójává vált. A pályáját a kommunista diktatúra megszilárdulása idején kezdő – sokszor paraszti származású – írógeneráció tagjai számára sokszor feloldhatatlan feszültséget jelentett, hogy míg ők mint „népi származásúak” értelmiségi karrier lehetőségéhez jutottak, addig családtagjaik és általában a parasztság a teljes ellehetetlenülés állapotába került a kommunista vidékpolitika következményeként. E feszültség feloldását a szociografikus műfaj kínálta, mellyel szemben kötelező elvárás a valóság hű bemutatása. A rendszerkritikus vélemények ugyan a valóságábrázolás keretein belül maradva nem lépték át a hivatalos kultúrpolitika által még tolerált határokat, ám rámutattak a kollektivizálás során elkövetett erőszakra és a falvakból ennek nyomán megindult tömeges elvándorlás negatív hatásaira.
A kommunista kor nyilvánosságában tabu volt, hogy valójában miként is zajlott a kollektivizálás 1959 és 1961 között. Az eltitkolhatatlan méretű erőszak és a falvak társadalmában a kollektivizálás nyomán gyorsan bekövetkező negatív
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
