Rendvédelem 1945 után

A II. világháború befejeződése után a megváltozott körülményekhez igazodva kellett a rendvédelmi szervekkel kapcsolatos feladatokat megszervezni és ellátni. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány döntése értelmében 1945-ben a Belügyminisztériumot a régi struktúra szerint szervezték újjá, azonban fokozatosan felerősödött a rendőr-igazgatási funkciója, elhalványultak az általános közigazgatási és egyéb „civil” feladatok. A régi,  kiváló felkészültséggel rendelkező szakemberek többségét   fokozatosan eltávolították, és helyükbe meglehetősen alacsony iskolai végzettséggel rendelkező, de politikailag megbízható személyeket vettek fel. Ekkor kezdődött az a későbbiekben általánosnak tekinthető folyamat, hogy a vezetés bizalmát élvező munkás-paraszt fiatalokból igyekeztek az új tiszti és tiszthelyettesi állományt feltölteni. Élcsapatról, a munkásosztály „ökléről”, az új elitről beszéltek. Ebben a kezdeti időszakban a rendőr olyan személy volt, aki abszolút megbízható, a politikai hatalom kiválasztottja, akitől mindenki fél, és aki el is hiszi magáról, hogy a társadalmi fejlődés az ő kezébe van letéve és tevékenysége minden másnál fontosabb. A koalíciós időszak végére az állami adminisztráció és a Belügyminisztérium szigorúan centralizált irányító apparátussá vált, amely hosszú ideig rendőr-minisztériumként funkcionált.