Régészeti lelőhelyek felfedezése

Gyak­ran kér­de­zik tő­lünk, ré­gé­szek­től, hon­nan tud­juk, hol kell ás­ni, mi fog elő­buk­kan­ni a föld alól? Cso­dák ter­mé­sze­te­sen nin­cse­nek, a leg­több ta­pasz­ta­la­tot a ko­ráb­ban már fel­tárt le­lő­he­lyek megis­me­ré­se és a sok te­rep­mun­ka hoz­za. A „fel­fe­de­zés” te­hát az ese­tek több­sé­gé­ben a leg­kü­lön­bö­zőbb mód­sze­rek­re (te­rep­já­rás, lé­gi fény­ké­pe­zés, geo­fi­zi­kai mé­ré­sek) tá­masz­ko­dó, jól össze­han­golt ku­ta­tó­mun­kát igé­nyel. Cik­kün­ket an­nak be­mu­ta­tá­sá­val kezd­jük, mi­ként „fe­dez­ték fel” elő­deink a ré­gé­sze­ti le­lő­he­lyet mint to­pog­rá­fiai fo­gal­mat, s me­lyek az „ásó nél­kü­li ása­tá­si mód­sze­rek” kiala­ku­lá­sá­nak leg­fon­to­sabb lé­pé­sei Ma­gyaror­szá­gon.