rubicon

Redemptio

A jászkun alkotmányosság alaptörténye
13 perc olvasás

A jászkun redemptio megvalósulása a 18. századi Magyarország legnagyobb népi összefogásának eredménye. Az 1745-ben engedélyezett jászkun megváltás során a Jászkun kerület 25 települése visszavásárolta középkori gyökerekből táplálkozó autonómiáját, a kerület földjét, lakosságának személyes szabadságát. Mindez lehetővé tette különállásukat az ország más törvényhatóságaitól, a nádor legfőbb bírósága alatt. 1745. május 6-ától a redemptiót engedélyező oklevél kilenc pontban megfogalmazott paragrafusai alkotják a jászkun alkotmányosság alaptörvényét. A kiváltságok mindenkire vonatkoztak, aki a kerületekben élt. Közös néven jászkunoknak nevezzük őket. A megnevezés nem a jászok és kunok etnikai összeolvadására, hanem a Jász, Nagykun és Kiskun kerület, azaz a Jászkun kerület lakosságának jogi közösségére utal.

A három particularis kerületre (Jász, Kiskun, Nagykun) tagolt Jászkun kerület igazgatási és jogszolgáltatási önállósága, külön adózó kerületté alakulása 1682-re vált teljessé. A török uralom után azonban Magyarország legnagyobb kiterjedésű koronabirtokát a Habsburg Birodalom érdekeinek megfelelően besorolták a fegyverjogon szerzett területek közé, s 1699-ben az Udvari Kamara elrendelte a népesség összeírását. Az eredmény siralmas volt, az összeírók két mezővárost és 17 lakott falut találtak, míg 56 korábbi település elpusztult.

A Jászkun kerület címere

A Jászkun kerület címere csak 1746-ra véglegesedett. A pajzs vízszintesen vágott, a felső része három részre osztott. Az elsőben a Nagykun kerület címere látható. Az arany háttérben természetes színű ugró oroszlán látszik, amely a pajzs jobb oldala felé fordul, nyelve és körmei pirosak, hátulról előre vetett farka kétfelé ágazik.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.