Ingyenesen olvasható
Az 1956-ban a Szovjetunióba száműzött Rákosi Mátyás nem akart belenyugodni bukásába. Mindent megpróbált, hogy a szovjetek előtt bebizonyítsa, sokkal alkalmasabb Magyarország vezetésére, mint az 1956-ban általuk megbízott Kádár János. Többek között a Népszabadság 1956-os karácsonyi számának ideológiai opportunizmusára hivatkozva próbálta befeketíteni a szovjet pártvezetés előtt Kádárt. Rákosi szerint az újság és Kádár bűne az volt, hogy december 25-én a címlapon nem átallott „Kellemes karácsonyi ünnepeket” kívánni, ráadásul egy Velazquez Madonna-képpel tetézte mindezt, ami – kommunista olvasatban – megengedhetetlen engedmény lehetett a klerikális reakciónak.
Kit tartóztatott le az Államvédelmi Hatóság 1948 karácsonyán? Mit kezdett a kommunista hatalom a karácsonnyal? Milyen nehézséget okozott Rákosiéknak az ünnep?
Rákosi Mátyás 1951-ben az MDP tagjai között Forrás: Fortepan / Bauer Sándor
Az 1948-as karácsony
Bagoly mondta verébnek! Ha Rákosi fellapozta volna a Szabad Nép 1948-as karácsonyi számát, szembesülhetett volna vele, hogy az ő uralma idején is hasonló vétséget követett el az állampárt újságja. Az első oldalon, mindjárt a „Világ proletárjai egyesüljetek!” felirat mellett a „Boldog karácsonyt kívánunk minden olvasónknak!” jókívánság díszelgett. Sőt a karácsonyi hangulat érdekében valamennyi oldal fejlécét ünnepi sormintaként fenyőágfüzérek ékesítették, közöttük egy-egy ötágú, de a fekete-fehér nyomtatásban is láthatóan nem vörös, hanem fehér csillag – amit némi jó- vagy épp rosszindulattal betlehemi csillagnak is lehetett nézni.
A cikkek tartalma persze ideológiai szilárdságot tükrözött – a vezércikkben Révai József arról írt, hogy az emberiség megváltását a társadalmi elnyomástól nem imádsággal, hanem a dolgozó nép harcával kell kiverekedni; Farkas Mihály Sztálin és Lenin pártját dicsőítette, valamint külön oldal foglalkozott azzal, hogy Londonban, Párizsban, Rómában és New Yorkban milyen nyomorúságos a dolgozók karácsonya. A legfontosabb cikk mégis az volt, amely arról tudósított, hogy katolikus papok és hívek nyilatkozatban ítélték el Mindszenty József esztergomi érsek ellenforradalmi, népi demokrácia-ellenes politikáját, és egyetértőleg üdvözölték, hogy „a magyar demokrácia tovább türelmi időt nem ad számára.” Úgy látszik, a nyilatkozó egyházi személyek rendelkeztek a jövőbe látás képességével vagy valaki súghatott nekik, mert másnap, december 26-án, éppen Szent István vértanú ünnepén az ÁVH elhurcolta az esztergomi prímási palotából Mindszenty József érseket, a magyar katolikus egyház fejét.
Mindszenty 1945 után a kommunista diktatúra kiépítésének engesztelhetetlen akadályozója volt, ezért tartóztatták le, majd ítélték életfogytiglani börtönre. A letartóztatás karácsonyi időpontja aligha lehetett véletlen, erre utal, hogy – Péter Gábor későbbi állítása szerint – Rákosi ragaszkodott karácsony második napjához, december 26-hoz. Talán üzenetnek szánta, demonstrációnak, hogy mindenki lássa: ha a magyar katolikusok első emberével az egyik legnagyobb egyházi ünnepen ezt meg lehetett tenni, akkor a kommunista hatalom bárkivel bármit megtehet.
A Budapesti Népbíróság különtanácsa által lefolytatott Mindszenty József bíboros, hercegprímás és vádlott társainak koncepciós pere 1949. február 3-5 között. Mindszenty József bíboros, hercegprímás és kalappal a kezében dr. Baranyay Jusztin ciszterci szerzetes, egyházjogász, egyetemi tanár. Forrás: Fortepan/Album045
A Szabad Nép 1948-as karácsonyi száma még beleillett a kommunisták 1945 óta folytatott politikájába, amikor még választásokat akartak nyerni, illetve meg akarták alapozni a Párt népszerűségét a vallásosak körében is. 1945-ben még azzal kampányoltak, hogy a kommunisták segítettek helyreállítani a háború során megrongálódott templomokat; a párt vezére, Rákosi pedig ateista meggyőződése ellenére számos esetben vállalt keresztapaságot. Rákosi amúgy ellentmondásosan viszonyult a karácsonyhoz. Maga is gyakorolt bizonyos polgári ünnepi szokásokat; zuglói, Szabó József utcai lakásában karácsonyfát állítottak és karácsonykor megajándékozta az őrséget, sőt még az általa bebörtönzött Marosán Györgynek is minden év karácsonyán küldött ajándékot. Talán arra emlékezett, hogy a Horthy-rendszer börtönében raboskodva ő is kaphatott csomagot minden karácsonykor.
1948 után
Ugyanakkor a kommunisták vallásellenes ideológiája és a szovjet minta is szemben állt a karácsony keresztény hagyományával. Az ateista hatalom 1948-tól új ünnepi rendet alakított ki; ünnepeket kreált és a hagyományos keresztény ünnepeket megpróbálta felszámolni vagy legalább a saját képére alakítani. Az év elején munkanappá nyilvánítottak három, addig munkaszünetes Mária-ünnepet, majd december 7-én váratlanul a december 8-i szeplőtelen fogantatás ünnepnapját is eltörölték. Szent István király ünnepéből – augusztus 20-ból – 1949-re az új kenyér és a kommunista alkotmány ünnepét kreálták. A Rákosi rendszer-zenitjén a Horthy-korszak 16 munkaszünetes ünnepnapjából már a frissen bevezetett április 4-ével és november 7-ével együtt is csak 7 munkaszünetes nap maradt. A karácsonyt persze nem lehetett csak úgy felszámolni, hiszen az ünnep mélyen gyökerezett a lelkekben és az ünnepi szokásokban, amelyeket még a párttagok jó része is gyakorolt. Emiatt a karácsonnyal kapcsolatban jól érzékelhető a rendszer tanácstalansága: ebből fakadt, hogy három, voltaképpen egymásnak részben ellentmondó stratégiát alkalmaztak.
Egyrészt igyekeztek eljelentékteleníteni az ünnepet. A rádió és az újságok az ünnep idején is kerülték a karácsony témáját; 1949 karácsonyán minden Sztálin 70. születésnapjáról szólt, a Szabad Nép 1950-es karácsonyi száma hosszú cikkben azt ünnepelte, hogy 45 évvel azelőtt, 1905. december 25-én találkozott először Lenin Sztálinnal. Karácsony idején sem állt meg a munka: a Magyar Dolgozók Pártjának Államvédelmi Bizottsága 1949 szentestéjén is ülésezett, sőt határozatot hozott, amit december 26-i ülésén véglegesített a Politikai Bizottság: így született meg karácsonykor a belügyminisztériumtól független új Államvédelmi Hatóság. 1952-ben eltörölték a december 26-i munkaszünetet is, arra hivatkozva, hogy „a kettős ünnepnap éppen olyan időben fékezi a termelés lendületét, amikor az éves terv teljesítéséért a termelési ütemet jelentősen fokozni kell.” Valójában a döntést a vallás elleni harc szülte.
A december 26-i ünnep a továbbiakban is a szimbolikus politizálás tárgya lett: a miniszterelnöki székbe kerülő Nagy Imre 1954-ben munkaszüneti nappá tételével akarta népszerűsíteni az emberarcú szocializmust, ám Rákosi 1955-ben, amikor rövid időre visszatért a hatalom csúcsára, ismét munkanappá nyilvánította.
Végül Kádár 1956-ban a kétnapos karácsony visszaadásával akarta demonstrálni, hogy más rendszer következik, mint Rákosi idején volt. Az ötvenes évek elején Rákosi környezete sem merte említeni az ünnepet, egyik titkárnője így emlékezett: „… karácsony előtt nem tudtuk, kívánjunk-e neki kellemes ünnepet vagy sem, és amikor megálltunk a kocsival, akkor ő mondta: Kellemes karácsonyt!”
A másik törekvés az ünnep jelentésének a megváltoztatása volt. A karácsonyt így próbálták a Rákosi-rendszerben, de ezt követően, a kádári éra alatt is a béke ünnepévé, egészen pontosan a szovjet blokk békeharcának ünnepévé tenni. A december 24-i és 25-i újságok címlapjain nyoma sem volt az ünnepnek, ellenben hangsúlyosan a békeharcot propagálták, erről tanúskodnak a Szabad Nép karácsonyi számainak vezércikkei: 1949-ben Megvédjük a békét; 1950-ben A béke ügye, 1951-ben Békeművünk.
Ezzel összefüggésben a kommunista hatalom igyekezett az ünnep vallási, lelki és családi jellegét gyengíteni, felszámolni. Az ötvenes évektől jelent meg a fenyőfaünnep elnevezés, amelyet elsősorban a munkahelyi és iskolai ünnepségek megnevezésére használtak, de sosem szorította ki a karácsonyt. A nyilvánosságban ezentúl a Jézuska vagy az angyal helyett – szovjet mintára – karácsonykor is a Télapó hozta a gyerekeknek az ajándékot. A december 25-i ünnepnapot ugyan nem merték eltörölni, de a családi jellegét megpróbálták gyengíteni; 1952-től délelőttönként kötelező programként minden óvodában és általános iskolában a szülői munkaközösség közreműködésével kötelező volt fenyőfaünnepséget rendezni.
Karácsony egy családnál 1950-ben
Forrás: Fortepan / Vajda Márton
1953 karácsonyán a budapesti városi tanács kultúrtermében a szakszervezet és a DISZ (a kommunista párt ifjúsági szervezete) nagyszabású négyórás ünnepséget rendezett több száz úttörő részére. A rendezők zavarban lehettek, nem tudták, hogy milyen szokásokat találjanak ki a szocialista karácsonyra, ezért aztán válogatás nélkül mindent bevetettek: volt népi zenekar, karácsonyfa, szerpentinek és léggömbök; tánc, jelmezbál, különböző játékok; fellépett az Operaház balettkara, a Csinn-Bumm cirkusz és Latabár Kálmán, végül pedig a Télapó osztott ajándékot. A nagy sikerre való tekintettel a következő évben már az Országházban ismételték meg a rendezvényt, amiből aztán hagyomány lett.
Karácsony egy hiánygazdaságban
A szocializmusban nemcsak ideológiai, hanem gazdasági problémákat is okozott a karácsony. A hiánygazdaság keretei között a karácsonykor megnövekedett igényeknek a termelés és a kereskedelem nem tudott megfelelni. A tömegtájékoztatás legfőbb karácsonyi témája a Rákosi-rendszerben – és később a Kádár-rendszerben is – az ünnepi áruellátás volt. Statisztikai adatokkal támasztották alá a termelés, az ünnepi vásárlások és az életszínvonal növekedését. Ennek ellenére a szocializmusra jellemző áruhiány a karácsonyi időszakban is éreztette hatását; voltak olyan évek, amikor nemcsak fenyőfából vagy szaloncukorból nem volt elég, de lisztből vagy cukorból sem.
1951 decemberében az alapvető élelmiszerekre és iparcikkekre vonatkozó jegyrendszert karácsony előtt felfüggesztették, ám a túlzott keresletet a fizetések késleltetésével igyekeztek visszafogni. A karácsony előtti napokban a Csepel Autógyárban és az Ikarusban is spontán sztrájk tört ki, mivel a korábbi gyakorlattal szakítva a munkásoknak csak karácsonyt követően akarták kifizetni a december végi bérüket. A hivatalos jelentés szerint a munkások „kisebb csoportokba verődve, elégedetlenkedve kijelentették, hogy nincs egyetlen fillérjük sem, karácsonykor nem ülhetnek terített asztalhoz,” majd a vezér-igazgatónő irodájához vonultak és „pornográf, demokráciaellenes és kormányzatunk vezetőit szidalmazó kijelentéseket tettek.” A gyár vezetése kihívta az ÁVH-t; a hangadókat letartóztatták, többeket internáltak. Az ő rabságukba még az ünnep sem hozott vigaszt. Rákosi börtöneiben a karácsony hétköznapnak számított: ezért a rabok nem is kaphattak karácsonyi csomagot.
