Rákóczi a vizsgálóbíró előtt

Rákóczi személye sokáig nem volt kedvelt a felső-magyarországi nemesség körében, amely emlékezett hosszú külföldi tartózkodására, németes szokásaira, a Hessen-Rheinfelsi Sarolta Amáliával kötött házasságára és nem utolsósorban az 1697-es hegyaljai felkelés előli menekülésére, amikor felajánlotta a császárnak, hogy magyarországi birtokai ellenében kész másutt megfelelő ellenértéket elfogadni. 

„Bercsényi – írja Rákóczi a Vallomásokban – nem kis csodálkozással, de annál jobban megvigasztalódva vette észre, hogy német ruhám alatt igaz magyar hazafiúi szív dobog.” Ez a hazafiúi szív érzékenyen reagált a jobbágyság katonai elnyomására és a nemesi sérelmek­re. S ő volt az egyetlen, aki – dédapjának a franciákkal és a svédekkel kötött szerződése alapján – kapcsolatba léphetett a külvilággal. „Nevezetesen csak az én személyem volt az – írta Rákóczi –, amely családomnak és őseim tekintélyénél fogva összefoghatta az egymás között egyenlőknek elgondolásait és biztosíthatta a külföldi keresztény uralkodók barátságát is.”

Elsősorban Franciaország segítségében bízott, amely ekkor a spanyol örökösödés ügyében került szembe a Habsburgokkal. 1700. november 1-jén meghalt a spanyol király, aki a Napkirály leszármazottját választotta