rubicon

Rajk László újratemetése

17 perc olvasás

A Rákosi-korszak koncepciós pereinek legnevesebb áldozatát, Rajk Lászlót négyszer is eltemették. Először a gödöllői erdőben kaparták el holttestét 1949-ben. Exhumálását követően, 1956. október 6-án a Kerepesi úti temetőben ünnepélyesen is elbúcsúztak tőle. Ám ő sem kerülhette el a hatvanas években a Munkásmozgalmi Panteonba történő átköltöztetést. A rehabilitált kommunista politikus ezen a helyen közvetlen topográfiai és funkcionális szomszédságba került a szintén négyszer eltemetett költővel, József Attilával. Majd a rendszerváltás pillanatában fia kihantoltatta Rajkot, és külön sírban helyeztette el édesapja hamvait.

A rehabilitációs, újraértékelési folyamat végeredménye a kollektív bűnök kiengesztelése, az ünnepélyes, széles nyilvánosság előtt lezajló gyászesemény. A sztálini koncepciós politikai perek áldozataként kivégzett Rajk László és társai újratemetése 1956 október elején a magyarok számára nemzeti, sőt, az adott történelmi pillanatban – túlzás nélkül állítható – nemzetközi jelentőségű volt. Az ártatlanul kivégzettek ravatala előtt tanúsított kollektív gyász egyik előzménye lett az 1956. október 23-án kitört forradalomnak. 

A temetés az emberiség egyik legősibb szertartása. A halottal szembeni legsúlyosabb büntetés az itt maradottak részéről, ha holttestét temetetlenül hagyják. A temetés az élet záró pontja, ezért a halotti szertartások megtagadása

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta