rubicon

Raguza

A dalmát város, amely a legtovább tartott ki a magyar királyok hűségén
11 perc olvasás

Az Adriai-tenger partján fekvő, festői Raguzát nem csupán Horvátországhoz és Itáliához, hanem Magyarországhoz is különleges szálak fűzik. A város késő középkori felemelkedésében meghatározó szerepet játszott, hogy 1358-ban – Nagy Lajos uralkodása idején – elismerte a magyar királyok fennhatóságát. A mohácsi katasztrófáig tartó államjogi kapcsolat emlékét Raguza hagyományos címere is őrzi. A kora újkor évszázadai alatt, egészen a napóleoni háborúk koráig a köztársaság sikeresen lavírozott a függetlenségét fe­nyegető szomszédok között. Raguza temp­­lomai számos magyar ereklyét őriztek, ezek közül a Szent Jobb a leghíresebb.

Történeti tabló

Raguza (horvát nevén Dubrovnik) Dalmáciában, Horvátország legdélebbi, Bosznia-Hercegovinával és Montenegróval határos keskeny szárazföldi sávjában található. Valószínűleg a 7. században alapították a közeli Epidaurum (horvátul Cavtat) elpusztult városának újlatin, dalmata nyelvű lakói a Lau (Lausa) vagy Rau nevű sziklás fennsíkon (ebből lett a Raguza név), amelyet egy tengerárok választott el a szárazföldtől. A kora középkorban itt egy szláv település létesült (horvát neve Dubrava alakban először 1189-ben bukkan fel a forrásokban), amely az időközben betemetődött sekély tenger­árok túlsó felén álló dalmát településsel egybeolvadt. Ma az egykori tengerárok helyén van a város főutcája, a Stradun.

Bár kulturális téren a város ezer szállal kötődött Itáliához, számottevő olasz lakossága sohasem volt, a 15. századra a régi dalmata őslakosság be­olvadt a beköltöző szláv tömegekbe. A vá­ros mindig is ragaszkodott a katolicizmushoz, a középkorban érseki (ma püspöki) székhely, így az újkori nemzeti integráció során lakói a horvát nemzet

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.