rubicon

RAF

A Vörös Hadsereg Frakció
20 perc olvasás

Az 1960-as években a Német Szövetségi Köztársaság polgárainak számtalan traumát kellett feldolgozniuk. A legsúlyosabb örökség mindenképpen a náci múlttal való szembenézés kényszere volt egy olyan országban, amelyet két vesztes háború után kettészakítottak, ám amely röpke két évtized leforgása alatt ismét Európa egyik vezető hatalmává emelkedett. Az NSZK ugyan számtalanszor deklarálta, hogy végleg szakított vészes múltjával, de a politikai és gazdasági vezetők, a helyi potentátok vagy éppen a kulturális élet és a média hangadói között meglehetősen szép számban ültek egykori nácik, Hitlerjugend- vagy éppen SS-tagok. A fiatalabb, az 1930-as évek végén vagy az 1940-es években született generációk viszont nagyrészt irtózattal tekintettek erre a múltra: Németország sok családjában a szülők nem szívesen meséltek gyermekeiknek saját fiatalságukról.

A ta­ga­dás nem­ze­dé­ke

A vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tően fel­nö­vő nem­ze­dék szá­má­ra sem szü­leik fé­lel­mei, sem pe­dig ideál­jai nem vol­tak töb­bé ér­vé­nye­sek. A gaz­da­sá­gi pros­pe­ri­tás idő­sza­ká­ban meg­kér­dő­je­le­ződ­tek a megelő­ző ge­ne­rá­ciók ér­té­kei és el­kép­ze­lé­sei. Mindez nem kor­lá­to­zó­dott Né­metor­szág­ra – az egész „nyu­ga­ti” vi­lág­nak meg­vol­tak a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.