Rabszolgasors

Baják László 1924-ben született Esztergomban. A gimnáziumi tanulmányait 1939-ben anyagi okokból félbehagyta, hogy a MÁV Istvántelki Főműhelyében kitanulja a géplakatosságot. 1945 elején a nyilas kormány az akkor 20 éves géplakatos-tanoncot mint leventét katonai szolgálatra rendelte be. Ő azonban nem akart katona lenni, és a komáromi gyűjtőtáborból kétszer is megszökött, másodjára már sikeresen, majd a csallóközi magyarok között bujkálva vészelte át a front átvonulását. Hazafelé tartva a komáromi kompnál, az egyetlen lehetséges dunai átkelőhelynél a szovjetek mint katonakorú, bár civil személyt lefogták, kirabolták és a győri fogolytáborba vitték. Június 8-án bevagonírozták és a foksányi elosztótábor érintésével északra, a Ladoga-tó partján fekvő Szjásztrojba hurcolták.

Az ablaktalan marhavagonba 30 szerencsétlent zsúfoltak be. Az ellátmány napi 50 dkg száraz kenyér volt, amit zsákban dobtak be. A vagon az utazás során kétszer kapott fejenként 1-1 db vöröshagymát és egy vödörnyi vizet, bár ivóeszköz nélkül. A végtelen síkságon több mint két hétig vánszorgó szerelvény ezenkívül csak akkor állt meg, ha a halottakat kellett kirakni. 

A barakktábor, amit még német hadifoglyok építettek föl, egy mocsárral körülvett szigeten állt. Vegyes tábor volt. Német és magyar hadifoglyok, szovjet elítéltek és internáltak, valamint civil „málenkij robotosok” egy­aránt lakták. A szerencsésebbek egy – a visszavonuló Vörös hadsereg által lerombolt, illetve leszerelt – papírgyárat építettek újjá. A kevésbé szerencsések, illetve a német hadifoglyok többsége erdőt irtott és tőzeget bányászott. A metángázban, nyáron szúnyogfelhők között, télen –20-30 fokos hidegben dolgozó rabszolgák napi normája 60 db tőzegkocka volt, amelyért a többi fogolyhoz hasonlóan napi 3x2 dl híg kását és 60 dkg kenyérellátmányt kaptak. Ezt a tortúrát kevesen élték túl. Ha az erőfeszítéseket kibírták is, elvitte őket valamelyik fertőző betegség.

Az egyik telepi házban találtam egy német-orosz tankönyvet, amelyből a háború előtt az itteni gyerekek tanultak németül. Ezt felhasználva saját használatra szótárt és nyelvtant kezdtem írni a szeren­csésen becsempészett noteszembe. A barakk ügyeletese mellett egész éjjel égett a lámpa, amit ki tudtam használni tanulásra. Gyakran másoktól is átvállaltam az ügyeletet. A többiek hülyének neveztek."

Apám a szerencsésebbek közé tartozott, részben