Prostitúció a reformkori Pesten

A ko­ra­be­li ha­tó­sá­gi ren­de­le­tek, a nyom­ta­tott saj­tó, a szé­pi­ro­da­lom régóta is­mert for­rá­sai a pros­ti­tú­ció ku­ta­tá­sá­nak. Eh­hez csat­la­koz­tak az utób­bi év­ti­zed­ben a sze­mé­lyes do­ku­men­tu­mok, ame­lyek köz­vet­len be­nyo­má­so­kat rög­zí­te­nek a nagy­vá­ro­si tár­sa­da­lom­nak er­ről a szám­be­li­leg sem el­ha­nya­gol­ha­tó nagy­sá­gú cso­port­já­ról, és je­len­tő­sen ár­nyal­ják a ró­luk kiala­kult ké­pet. Rend­kí­vül szé­les a nyil­vá­nos nor­mák­tól el­té­rő, füg­get­len sze­xuá­lis gya­kor­lat­tal élő nők kö­re, a pros­ti­tú­ciót fog­lal­ko­zás­sze­rűen űzők­től a vá­rat­la­nul jö­ve­de­lem nél­kül ma­ra­dó, fér­fi­ el­tar­tó nél­kül ma­radt „tisz­tes­sé­ges” pol­gár­csa­lá­do­kig, akik­ről köz­vet­len kör­nye­ze­tük is csak sej­ti, hogy az őket pénz­zel, aján­dé­kok­kal tá­mo­ga­tó fér­fiak miért ke­re­sik fel rend­sze­re­sen őket. 

A fo­lya­mat össze­függ a vá­ro­sia­so­dás­sal, a pau­pe­ri­zá­ció­val, a vi­dék­ről há­zas­ság re­mé­nyé­ben a fő­vá­ros­ba ér­ke­ző, bir­to­ku­kat, jö­ve­del­mü­ket vesz­tett lá­nyos csa­lá­dok, öz­ve­gyek egy­re na­gyobb szá­má­val, a női mun­ka­le­he­tő­sé­gek szű­kös­sé­gé­vel, az ön­ál­ló eg­zisz­ten­cia­te­rem­tés re­mény­te­len­sé­gé­vel, va­la­mint a nagy ütem­ben épü­lő pes­ti bér­há­zak dzsun­ge­lé­vel, ami le­he­tő­vé te­szi a