Prohászka Ottokár

Prohászka Ot­to­kár 1858-ban szü­­le­tett Nyit­rán. Az esz­ter­go­mi fő­egy­ház­me­gye kis­pap­ja­ként Si­mor Já­nos ér­sek küld­te Ró­má­ba ta­nul­ni 1875-ben, ahon­nan teo­ló­giai és fi­lo­zó­fiai dok­to­rá­tus­sal, pap­pá szen­tel­ve tért ha­za 1882-ben. Az esz­ter­go­mi sze­mi­ná­rium­nak 22 éven át volt ta­ná­ra, 1890-től az in­téz­ményt alap­ve­tően meg­vál­toz­ta­tó spi­ri­tuá­li­sa is. A jo­ze­fi­ni­sta, hi­va­tal­nok-pa­po­kat kép­ző ko­ráb­bi gya­kor­lat­tal szem­ben ben­ső­sé­ges lel­ki élet­re ne­vel­te nö­ven­dé­keit. Egy olyan pa­pi ge­ne­rá­ció tag­jai te­kin­tet­ték mes­te­rük­nek, akik si­ker­rel bir­kóz­tak meg ké­sőbb a 20. szá­za­d ele­ji ma­gyar tár­sa­dal­mi ka­taszt­ró­fák (há­bo­rú, for­ra­dal­mak) lel­ki­pász­to­ri felada­tai­val. Ne­velt­jei több­sé­ge a fő­vá­ros­ba ke­rült hit­tan­ár­nak vagy káp­lán­nak – e kör­ből nőtt ki a Re­gnum Ma­ri­a­num kö­zös­sé­ge, amelyben a ma­gyar cser­ké­szet is meg­szü­le­tett. 

Prohászka a szá­zad vé­gén megin­du­ló ma­gyar ka­to­li­kus megúj­ho­dás prog­ram­adó­já­vá vált. Sík­ra szállt a mi­nő­sé­gi kon­zer­va­tív-ka­to­li­kus vi­lág­né­ze­tű la­pok kiadá­sa, ezek pár­to­lá­sa, nép­sze­rű­sí­té­se; va­la­mint szer­zőik cso­port­tu­da­tá­nak erő­sí­té­se mel­lett. Cik­kek so­rá­ban fej­tet­te ki né­ze­teit, re­form­gon­do­la­tait a kor egy­há­zi és tár­sa­dal­mi prob­lé­mái­ról. Re­cen­ziói­ban megis­mer­tet­te pap ol­va­sói­val a mo­dern teo­ló­gia és fi­lo­zó­fia mű­veit – máig helyt­ál­ló­nak mond­ha­tó kri­ti­kát gya­ko­rol­va fe­let­tük.

Kiemel­ke­dő fon­tos­sá­gúak a szo­ciá­lis kér­dés­ről írt cik­kei. Ke­resz­tény­szo­cia­lis­ta el­ve­ket val­lott: azt jó­sol­ta, hogy ha nem szü­let­nek az egy­ház ve­ze­té­sé­vel megol­dá­sok a szo­ciá­lis fe­szült­sé­gek le­küz­dé­sé­re, ak­kor osz­tály­har­cos, ateis­ta, a ma­gán­tu­laj­dont sem­mi­be ve­vő vi­lág jön el. (A Ta­nács­köz­tár­sa­ság vég­ső so­ron ilyen­nek te­kint­he­tő.) A szo­ciá­lis tett­re­kész­ség mel­lett a ma­gyar püs­pö­kök egy­ház­-po­li­ti­kai küz­del­mek so­rán ta­nú­sí­tott te­he­tet­len­sé­ge in­dí­tot­ta po­li­ti­kai pá­lyá­ra. El­sők kö­zött mond­ta ki egy ka­to­li­kus párt megala­pí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gét. 1896-ban a Ka­to­li­kus Nép­párt je­lölt­je­ként, de ra­di­ká­lis prog­ram­mal in­dult