Programvita és obszcenitás

A paszkvillusok, a (többnyire) verses politikai gúnyiratok műfajának komoly hagyományai vannak a magyar politikai költészetben. Ahogy az írás tudománya egyre szélesebb társadalmi rétegekben és csoportokban terjedt el, úgy vált ez a kezdetben ismert szerzők nevéhez köthető, időnként magas irodalmi értéket képviselő műfaj is egyre népszerűbbé – s egyre alacsonyabb színvonalúvá. E paszkvillusok „utódai” a 19. század első felében megjelenő kortesnóták, kortesversek, ugyanakkor az eredeti műfaj is tovább élt. A magyar reformkor e két műfaj valóságos „virágkora” volt, hiszen a megyei tisztújítások, követválasztások előtt vagy azok során egy-egy jól eltalált rigmussal komoly erkölcsi kárt lehetett okozni az ellenpárt jelöltjének.

Nem kortesversként, hanem klasszikus „bökversként” született az a két „alkotás”, amelyeket alább adunk közre. Ellentétben a paszkvillusok és kortesversek többségével, ezúttal a szerzők nevét is ismerjük. Nem a hétszilvafás vagy a bene possessionatus köznemesség, hanem a magas arisztokrácia soraiba tartoznak: a 19. századi magyar történelem két meghatározó jelentőségű figurája, Andrássy Gyula gróf (1823–1890) és Dessewffy Emil gróf (1814–1866). Előbbi a főrendi reformellenzék tagja, utóbbi a Konzervatív Párt szellemi vezére volt ebben az időszakban.