rubicon

Pressburg, Pozsony, Bratislava

A koronázóváros emlékezete
37 perc olvasás

Hosszú a sora azoknak a kelet- és közép-európai multietnikus vagy éppen nyelvet váltó, soknemzetiségi jellegüket elveszítő fő- és nagyvárosoknak, amelyek történelmét több nemzeti emlékezet is számon tartja. Míg az egyik nép számára a múlt szimbólumává váltak, másoknak a győztes jelent és a dinamikus jövőt jelentik. Lemberg/Lviv, Wilno/Vilnius, Breslau/Wroclaw, Danzing/Gdansk, Fiume/Rijeka, Ungvár/Uzshorod, Neusatz/Újvidék/Novi Sad. De így lett a „Holnap városa” – a váradi zsidóság emlékkönyvének címében – a „Tegnap városává”, vagy Hermannstadt/Nagyszeben/Sibiu az erdélyi szászok, Temeschburg/Temesvár/Timișoara a bánáti svábok emlékhelyévé, magyar szórványközponttá. 

S persze akadnak olyan régióközpontok, mint például Kolozsvár, Szabadka vagy Kassa, ahol – bár hatalmas átalakulások árán és megfordult képletek szerint – sikerült részben átmenteni a bennszülött kultúrák többnyelvű együttélését. Bozen-Bolzano vagy a belgiumi Eupen fényes kivétel, ahol a kiterjedt területi autonómia száz éven át konzerválta az etnikai viszonyokat. Hol a helye a magyar történeti emlékezetben Magyarország – Mohácstól 1848-ig fővárosként szolgáló – északnyugati centrumának, Pressburg/Pozsony/Bratislava városának? Miként ment végbe a koronázóváros szlovák fővárossá való átala­kulása az első világháború végétől a magyar békeszerződés aláírásáig terjedő, konfliktusoktól sűrű 20 hónapban? 

A

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.