Pletyka, pletykálkodás. Becsületsértés, rágalmazás a fejedelemség kori Kolozsváron

A plety­ka egy­idős az em­be­ri­ség­gel, hi­szen mió­ta az em­ber em­ber – plety­kál­ko­dik. Ha ket­ten, hár­man összeül­nek, tér­től, idő­től, kul­túr­kör­től és -szint­től füg­get­le­nül, adott pil­la­nat­ban el­ke­rül­he­tet­le­nül hí­rek és ese­mé­nyek meg­tár­gya­lá­sa is na­pi­rend­re ke­rül, ami már ma­gá­ban hor­doz­za a plety­kál­ko­dás csí­rá­ját, amennyi­ben a me­sé­lő a lá­tot­ta­kat és hal­lot­ta­kat ki­cif­ráz­va, ki­szí­nez­ve, sa­ját el­kép­ze­lé­sé­hez ido­mít­va ad­ja to­vább. 

A va­ló­di plety­ka hord­ere­je azon­ban túl­mu­tat az em­lí­tet­te­ken, s bi­zo­nyos cse­lek­mé­nyek­nek – pél­dául az össze­szó­lal­ko­zá­sok­ból fa­ka­dó be­csü­let­sér­té­sek­nek, rá­gal­ma­zá­sok­nak – olyan nyil­vá­nos­sá­got biz­to­sít, amely az érin­tett sze­mélyt, ha­csak nem áll mód­já­ban tisz­táz­nia ma­gát, eset­le­ges tár­sa­dal­mi kö­vet­kez­mé­nyek szen­ve­dő ala­nyá­vá te­szi. A plety­ka, plety­kál­ko­dás, ha ön­ma­gá­ban nem is esett ti­la­lom alá, nem ké­pe­zett bűn­cse­lek­ményt, több­nyi­re hor­do­zó­ja volt a szó­ban el­kö­ve­tett bűn­cse­lek­mé­nyek­nek, a be­csü­let­sér­tés­nek és rá­gal­ma­zás­nak, ezért kiala­ku­lá­sa, ter­je­dé­se, ter­jesz­té­se el­ső­sor­ban ezek­kel össze­füg­gés­ben elemezhető. 

A je­len­ség nyo­mon kö­vet­he­tő a tör­té­nel­mi el­be­szé­lő for­rá­sok­ban, a le­ve­le­zé­sek­ben, de mert az em­lí­tett bűn­cse­lek­mé­nyek­kel szo­ros össze­füg­gés­ben nyilvánul meg, legin­kább a tör­vény­ke­zé­si jegy­ző­köny­vek szol­gál­tat­ják az er­re vo­nat­ko­zó ada­to­kat.