Petőfi önképét és önideológiáját, a szabadság szinte isteni jellegű mindenekfelettiségének s mindenhatóságának korlátlan igényét nagy nyomatékkal, szemléletesen közvetíti ama nagyon ismert, tömörségében is nagy ívű, romantikusan fellengzős és rejtélyes állítás és vállalás, mely az 1847-ben megjelent Összes költeményei élén mottóként álló epigrammájában olvasható: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
Lánglelkű vízióSzabadság – az egyén számára, a társadalom minden tagja számára, a nép számára, a nemzet számára, az egész világ számára. Szabadság – kitől vagy mitől: Istentől? társadalmi kötöttségektől? általában a felsőbbségtől s elnyomástól? más ország vagy idegen nemzet kormányzásától? A romantikus költő szinte soha nem tesz különbséget a sok- vagy többféle értelmezés között: a lánglelkű vízió osztatlanul, elemzési igény nélkül és egyetemesen tartalmazza egyszerre az összes értelmezési lehetőséget.
A szabadság Petőfi számára nem kifejtendő, analitikus, elméleti probléma – hiszen nem szakfilozófusról, hanem költőről van szó –, nem is csak megvalósítandó, aktualizálható
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
