Péter Katalin (1937–2020)

2020. február 2-án, életének 84. évében elhunyt Péter Katalin történész, a Történettudományi Intézet professor emeritusa. Jelentős szellemi örökséget hagyott maga után, amely nem csupán a történeti kutatásaiból született mű­vekből, hanem a kutatás örömének és a kérdésfelvetéseknek a továbbadásából is áll. Szinte egész éle­tében kutatott, történeti problémák megoldásán törte a fejét, és azok megoldására ösztönzött másokat is. Azon magyar történészek közé tartozik, akik nem csupán hazai, hanem nemzetközi szinten is kimagaslót alkottak. 

Legnagyobb nemzetközi hatású munkái a reformáció témakörében születtek (Studies on the History of the Reformation in Hungary and Transylvania). Már a nemzetközi trendet megelőzve írt a katolikus megújulás és a reformáció egyenrangú kapcsolatáról. Sosem lankadó kíváncsisága vitte a családok, a nők és a gyermekek történetével foglalkozó, „egyszerű embereket” középpontba állító, iskolateremtő kutatások irányába. A hiányos források ellenére olyan témákkal is foglalkozott, amelyeket addig alig-alig állítottak a történeti kutatások fókuszába (A gyermek a kora újkori Magyarországon; Beloved Children. History of Childhood in Hungary in the Early Modern Age). 

Mindig izgalommal követte a hazai és nemzetközi módszerek megújulását, szórakoztató történetekben osz­totta meg kollégáival és tanítványaival kutatásai során szerzett élményeit, legyen szó egy nemzetközi konferenciáról vagy egy-egy felbukkanó, érdekfeszítő forrásról. Sosem fáradt el kérdezni és mosolyogva kételkedni. Az elit­kutatások mellett az elesett társadalmi csoportok iránti érdeklődése pályája kezdetétől végigkísérte, ahogy egy interjúban fogalmazott: „engem az egyszerű ember élete érdekel. Ami talán abból ered, hogy emberileg apai nagyapám volt rám nagy hatással. Egyszerű falusi ember volt, gyerekkoromban so­kat voltunk náluk, és ez a világ annyira más volt.” 

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem elvégzése után, 1959-ben ke­rült a virágkorát élő MTA Történettudományi Intézetébe, ahol akkoriban Benda Kálmán, Mályusz Elemér, Szűcs Jenő, Makkai László, Kosáry Domokos és Ránki György is dolgozott. A mező­vá­rosok aprólékos kutatása után viszonylag hamar jött a siker: Bá­thory Erzsébetről szóló könyvét 77 ezer példányban adták el és filmet is forgattak belőle. A nyolcvanas években kapcsolódott be a nemzetközi reformációkutatásba, az 1984-es Luther-év volt az egyik legmozgalmasabb, amikor számos nemzetközi konferencián adott elő. 

Megdöbbentő