Péter Gábor (vélt) vetélytársai: Tömpe András és Villányi András

Töm­pe And­rás 1959. áp­ri­lis ele­ji le­ve­lé­ben tá­jé­koz­tat­ta Kádár Já­nost, az MSZMP el­ső tit­ká­rát, hogy ad­di­gi szov­jet mun­ka­adói átad­ják: „Visszaér­ke­zé­sem előtt tíz nap­pal S. tá­bor­nok, ak­ko­ri fő­nö­köm biz­to­sí­tott ar­ról, hogy for­mai átadá­som a leg­rö­vi­debb idő alatt meg­tör­té­nik.” Töm­pe a Ma­gyaror­szág­tól tá­vol töl­tött ti­zen­két év le­gen­dá­já­ról és to­váb­bi felada­tai­ról kí­vánt be­szél­ni Ká­dár­ral. 

Tör­té­ne­tünk má­sik fő­sze­rep­lő­jét, Vil­lá­nyi And­rást a Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság 1950. má­jus 20-án ha­lál­ra ítél­te, s az íté­le­tet vég­re­haj­tot­ták. Ugyanez a bí­ró­ság 1955-ben az el­le­ne emelt vá­dak alól bűn­cse­lek­mény hiá­nyá­ban fel­men­tet­te. 

A ti­zen­két évi tá­vol­lét, il­let­ve a ha­lá­los íté­let köz­vet­len oko­zó­ja Pé­ter Gá­bor volt, aki a Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt meg­bí­zá­sá­ból 1945. ja­nuár 17-én kezd­te meg a bu­da­pes­ti po­li­ti­kai rend­őr­ség szer­ve­zé­sét. Ez egyi­ke a tár­gyalt kor azon tör­té­ne­tei­nek, ahol „min­den min­den­nel össze­függ”, de nem­hogy azok hát­te­rét nem volt il­do­mos fir­tat­ni, ma­guk az alap­in­for­má­ciók is a tu­dás fá­já­nak til­tott gyü­möl­csei kö­zé tar­toz­tak. 

Töm­pe And­rást 1945. ja­nuár vé­gén Er­dei Fe­renc belügy­mi­nisz­ter meg­bíz­ta a Ma­gyar Ál­lam­rend­őr­ség Po­li­ti­kai Osz­tá­lyá­nak meg­szer­ve­zé­sé­vel, or­szá­gos ha­tás­kör­rel, ez­re­de­si rang­ban. Ugyanek­kor ke­rül­tek a rend­őr­ség ál­lo­má­nyá­ba a po­li­ti­kai rend­őr­ség más tiszt­jei is, kö­zöt­tük Tí­már Ist­ván és Vil­lá­nyi And­rás. Mind­ket­ten jo­gi vég­zett­ség­gel és gya­kor­lat­tal, va­la­mint mun­ka­szol­gá­la­tos (kö­zel)múlt­tal ren­del­kez­tek. 

Töm­pe And­rás a nem­zet­kö­zi kom­mu­nis­ta moz­ga­lom is­mert alak­ja volt, rö­vid ma­gyaror­szá­gi moz­gal­mi múlt után a Cseh­szlo­vák Kom­mu­nis­ta Párt, majd a Spa­nyol Kom­mu­nis­ta Párt tag­já­vá vált, hisz Brünn­ben vé­gez­te az egye­te­met, és Spa­nyolor­szág­ban részt vett a köz­tár­sa­sá­gi har­cok­ban. Fran­ciaor­szá­gi in­ter­ná­lá­sa után Né­metor­szá­gon ke­resz­tül tért ha­za, is­mét be­kap­cso­ló­dott a kom­mu­nis­ta moz­ga­lom­ba, 1944 ta­va­szán