Pétain két pere

Vichy a francia történelmi köztudat számára szinte napjainkig a Hitlerrel való kollaboráció szinonimája volt. Az elmúlt évtizedekben a francia történetírás, publicisztika és a (dokumentarista) filmművészet vitathatatlan tényeket hozott napvilágra, amelyek azt bizonyították – nem csekély nemzeti traumát okozva ezzel –, hogy a vichyi rezsim nem tekinthető a francia történelem folytonosságát megszakító szervetlen epizódnak, illegitim bábállamnak.

A liberális demokrácia rendszerét már régóta bírálóknak 1940 nyarán „isteni ajándékként” hullott ölükbe a hatalom. Pétain marsall, a III. Köztársaság utolsó, legálisan kinevezett miniszterelnöke fegyverszünetet kötött Hitlerrel – elutasítva a másik alternatívát: a katonai kapitulációt és emigráns kormány alakítását a gyarmatokon. A Pétain-kormány a fegyverszünet megkötése után a szabadon maradt országrész fővárosává jelölt fürdővárosba, Vichybe költözött, és itt gyűlt össze a nemzetgyűlés, amelynek szuverén döntése értelmében Pétain nem csupán teljhatalmat kapott – a körülményekre való tekintettel érthető módon –, hanem