Peregrináció

A pe­reg­ri­ná­ció, a ha­zai di­á­kok kül­föl­di egye­te­me­ken va­ló tel­jes vagy rész­be­ni kép­zé­se a 20. szá­zad ele­jéig be­vett kép­zé­si mód volt, s egy­ben a ma­gyar kul­tú­ra al­ko­tó­ele­me. A ma­gyaror­szá­gi ér­tel­mi­ség meg­ha­tá­ro­zó ré­sze és ál­ta­la a ma­gyar kul­tú­ra fo­lya­ma­tos kap­cso­lat­ban állt Eu­ró­pa szel­le­mi és tu­do­má­nyos éle­té­vel. En­nek je­len­tő­sé­ge szin­te fel­be­csül­he­tet­len volt, kü­lö­nö­sen ab­ban az idő­szak­ban, ami­kor Er­dély el­sza­kadt a Ma­gyar Ki­rály­ság­tól, a ki­rály­ság te­rü­le­te az osz­mán hó­dí­tás kö­vet­kez­té­ben egy­har­ma­dá­ra csök­kent, és az or­szág anya­gi ja­vai­nak je­len­tős ré­szét a tö­rök el­le­ni há­bo­rú és vé­de­ke­zés emész­tet­te fel. Eb­ben a hely­zet­ben, ami­kor az or­szág az eu­ró­pai fej­lő­dés pe­re­mé­re ke­rült, a pe­reg­ri­ná­ció az Eu­ró­pá­hoz tar­to­zás egyik le­té­te­mé­nye­se lett és ma­radt egé­szen a 20. szá­za­dig.