Párizs és a nemzeti kérdés az első világháború alatt

Amikor kiderült a villámháború kudarca, s az, hogy elhúzódó háborúval kell számolni, a szemben álló felek minden eszközt felhasználtak önmaguk erősítésére s az ellenfél gyengítésére. A nemzeti kérdés is eszközként jelent meg a háború során, amellyel gyengíteni lehetett a másik tábort. Ezt a fegyvert először a központi hatalmak vetették be az oroszok ellen. 1916-ra kiderült, hogy a különbéke-tapogatózások sikertelenek a cári birodalommal, melyet ily módon nem lehet leválasztani a szövetségesek oldaláról, s egyfrontossá tenni a háborút, ezért a forradalom kártyájának kijátszása mellett a nemzetiségi kérdést is bevetették. Az oroszokkal szemben ezt megkönnyítette az ország soknemzetiségű összetétele, valamint az, hogy 1915-ben a lengyel területek nagy részét a központi hatalmak elfoglalták, s 1916. november 5-én Németország és Ausztria–Magyarország elismerte a Lengyel Királyság önrendelkezését. Ezt követte 1917. december 5-én a finn függetlenség kikiáltása von der Goltz tábornok csapatai védelmében, majd 1918. február 9-én Ukrajnát ismerték el, s Németország