Párizs, 1968

1968. május 24-én több mint 100 ezer ember vonult végig Párizs utcáin De Gaulle és rendszere ellen tüntetve. A tömeg estére elsöpörte a több hetes utcai harcokban kimerült rendfenntartó erőket, s a fiatalok egy csoportja elfoglalta és felgyújtotta a tőke templomát, a tőzsdét! Az emberiség csak akkor lesz szabaddá, amikor az utolsó kapitalista nyakára az utolsó bürokrata beleiből kötnek hurkot – hirdette egy falfelirat Párizs szívében. A következőkben azt az utat vázoljuk fel, mely e polgárpukkasztó szlogen megfogalmazásához vezetett.

A modern kori francia állam igazából sohasem tudott szakítani a napóleoni császárság idején kialakult tekintélyelvűség és túlcentralizáltság hagyományaival. Charles de Gaulle tábornok elnöki mindenhatóságon alapuló paternalisztikus rendszere különösen jellemző e tekintetben. A mitikus elhivatottság-tudattal eltelt De Gaulle azt vallotta: az állam – és az állam elnökének – legfőbb feladata az, hogy Franciaországnak a világban betöltött vezető szerepét fenntartsa, illetve megerősítse. 1968.