Párhuzamos életrajzok

• 1800-ban született nemesi családból a Rajna-vidéken, amely bortermelése révén a birtokosságot is bekapcsolta a polgárosodás áramába.

• Jogot tanult, ügyvédi diplomát szerzett. Fiatal éveiben nagy hatással volt rá a liberalizmus és a romantika.

• 1832-ben lép politikai pályára. Darmstadtban tagja lesz a hesseni tartománygyűlésnek.

• Az 1836-ig tartó, reformokat kezdeményező tartománygyűlésen válik elismert liberális ellenzéki politikussá.

• A tartománygyűlés bezárása után elbocsátják hivatalából, megfosztják kamarási címétől, pert is fontolgatnak ellene. A politikától visszavonul Worms melletti birtokára, Monsheimbe.

• Ekkor kialakuló politikai elképzelései szerint előbb a német tartományokban (fejedelemségekben) kell győzelemre vinni a liberalizmus és a német egység ügyét, s a tartományokon keresztül haladó „hosszú meneteléssel” kell elérni a célt: az egységes, liberális német nemzetállam megteremtését, amelyet a tartományok küldötteiből álló nemzetgyűlés teremt meg. Külpolitikai elképzeléseiben „evidens, magától értetődő, kölcsönösségen alapuló” kapcsolatnak tekintette a magyar-német szövetséget, amely elsősorban a cári veszély elhárítására irányult.

• Az 1840-es években társadalmi egyesületekben vállalt aktív szerepet, és széles körű levelezést folytatott.

• 1847 februárjában Gagernt – a kormánykörök erőfeszítései ellenére – ismét beválasztják a hesseni tartománygyűlésbe.

• Instrukciót készít a tartománygyűlés azon küldöttei számára, akiket a frankfurti Bundestagba, a német egység formális szervezetébe delegáltak. Ebben határozott, konkrét programot ad.

• 1847 decemberében Darmstadtban, a hesseni tartománygyűlésen a trónbeszédet követő válaszfelirati vita kapcsán nagy támadást indít a kormány ellen, s hangsúlyozza, hogy a „válaszba” a helyzet elemzését, a kormány önkényes intézkedéseit is bele kell foglalni.

• 1848. február végén a párizsi forradalom hírére Heinrich von Gagern azonnal válaszfelirati javaslatot terjeszt elő, amelyben felelős kormányt követel és a német nemzetgyűlés azonnali összehívását szorgalmazza. A forradalom terjedésétől, szociális robbanástól tartva a tartománygyűlés, majd az uralkodó is elfogadja a követeléseket.

• 1848. március 4-én Gagern már köszönetet mond az engedményekért, jelezve, hogy még korántsem teljesült minden kívánság.