Pánik

A Mo­nar­chia had­se­re­ge – mi­ként a ko­ra­be­li had­vi­se­lő ál­la­mok több­sé­géé – tö­meg­had­se­reg volt, azaz ka­to­nái­nak leg­na­gyobb ré­szét jól-rosszul ki­kép­zett ci­vi­lek ad­ták. Szá­muk­ra kü­lö­nö­sen nagy ne­héz­sé­get je­len­tett a bé­ké­ből hir­te­len „há­bo­rús üzem­mód­ba” kap­cso­lás, hi­szen meg­szo­kott élet­kö­rül­mé­nyeik­hez ké­pest gyö­ke­re­sen más vi­szo­nyok kö­zé ke­rül­tek, ahol ráadá­sul nem csu­pán a szo­kat­lan kör­nye­zet, a ké­nyel­met­len élet­kö­rül­mé­nyek el­vi­se­lé­se volt ke­gyet­le­nül ter­hes, ha­nem min­de­nekelőtt az ál­lan­dó élet­ve­szély. 

A gyak­ran konk­rét ok nél­kül kiala­ku­ló, kont­rol­lál­ha­tat­lan ha­lál­fé­le­lem, amely rend­sze­rint ir­ra­cio­ná­lis cse­le­ke­de­tek­re kész­te­ti az érin­tett sze­mélyt vagy cso­por­tot, 1914. au­gusz­tus és szep­tem­ber fo­lya­mán több, nagy vissz­han­got ki­vál­tó ügyet pro­du­kált a Mo­nar­chia ka­to­nái­nak kö­ré­ben. Ezek mindegyi­két el­vi­sel­he­tet­len stressz­hely­zet okoz­ta, kö­vet­kez­mé­nyeik azon­ban el­té­rő sú­lyos­sá­gúak vol­tak. Az itt rö­vi­den is­mer­te­ten­dő ese­tek ér­de­kes­sé­ge, hogy kö­zü­lük há­rom szin­te azo­nos idő­ben: 1914. au­gusz­tus 17–18-án tör­tént, a ne­gye­dik is né­hány hét­tel ké­sőbb, vagyis a há­bo­rú ko­rai idő­sza­ká­ban.