Pánhellén versenyek

Az óko­ri olümpiai já­té­kok ver­seny­dí­ja egy ko­szo­rú volt Zeusz szent olaj­fá­já­nak le­ve­lei­ből. A Del­phoi­ban ren­de­zett püthói já­té­kok ver­seny­dí­ja ba­bér­ko­szo­rú, a nemeai já­té­ko­ké vadzellerből, a Ko­rin­thosz ál­tal szer­ve­zett iszthmoszi já­té­ko­ké pe­dig fe­nyő­gallyak­ból ké­szí­tett ko­szo­rú volt. A gö­rö­gök ezt ter­mé­sze­tes­nek vet­ték, a per­zsák azon­ban ha­tá­ro­zot­tan fur­csál­lot­ták a dol­got. A thermopülai csa­ta után (Kr. e. 480) átállt a per­zsák­hoz né­hány ar­ka­diai szö­ke­vény, akik éhez­tek és sze­ret­tek vol­na a hó­dí­tók hasz­ná­ra len­ni. El­ve­zet­ték őket a ki­rály elé, s ott egy per­zsa meg­kér­dez­te tő­lük, hogy mit csi­nál­nak most a gö­rö­gök. A szö­ke­vé­nyek er­re azt fe­lel­ték, hogy az olümpiai ver­seny­já­té­ko­kon vesz­nek részt. Er­re meg­kér­dez­te a per­zsa, hogy mi a ver­seny­díj ná­luk. Az ar­ka­diaiak azt fe­lel­ték, hogy a győz­tes olaj­ág­ból font ko­szo­rút kap. A per­zsák na­gyon cso­dál­koz­tak, s Tigranész meg is je­gyez­te a fő­ve­zér­nek: „Jaj, Mardoniosz, mi­lyen em­be­rek el­len ve­zetsz te ben­nün­ket? Hi­szen ezek nem pén­zért, ha­nem a győ­ze­lem di­cső­sé­géért har­col­nak!” 

A mai ol­va­só­ban is fel­ve­tőd­het a kér­dés, kik is vet­tek részt eze­ken a ver­se­nye­ken, mi moz­gat­ta őket a ver­seny­szel­le­men, di­cső­ség­vá­gyon kí­vül, és az olümpiai já­té­kok több mint ezer esz­ten­de­je alatt ho­gyan ala­kul­tak át a gö­rö­gök szo­ká­sai.