A második világháború után a Dél-Dunántúl németek lakta falvaiban kényszermigráció zajlott. Tízezer számra hurcoltak el polgári lakosokat málenkij robotra, kobozták el a vagyonukat, telepítettek rájuk más családokat, vagy kényszerítették őket az ország elhagyására. Az otthon, a szülőföld, a hazának tartott ország elvesztése nehezen gyógyuló sebeket ejtett azokban, akik a háborús cselekményekben vétlennek érezték magukat. Hogyan élte meg mindezt a Tolna megyei sváb-németség?
A második világháború utóhatásaként Magyarországon a lakosság százezrei váltak hajléktalanná. Marhavagonokba zsúfolva, országutakon menekülve, erdők, szőlőhegyek rejtekhelyeit keresve vártak sorsukra. A kényszermigráció nem egyformán érintette az ország településeit. Legnagyobb hullámverése a Dél-Dunántúlon, ezen belül is Tolna megye sváb-németek lakta falvaiban volt. Az önmagában is tragikus eseménysort az teszi különössé, hogy a háború befejezése után még évekig tartott, s mintegy 70 ezer ember élt
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.