Oroszország annak köszönhette nagyhatalmi szerepét, hogy szolgasorban tartotta lakossága nagy részét, az állam szolgálatára kényszerítette a társadalom vezető rétegét, és korlátlan teljhatalmat biztosított az uralkodó számára. A 19. század közepére vált nyilvánvalóvá, hogy reformok nélkül e nagyhatalmi helyzetet el fogja veszíteni. II. Sándor reformjainak köszönhetően az ország megindult az ipari fejlődés és a társadalmi modernizáció útján. Az új fejlődés azonban új konfliktusokat vont maga után.
A híres cárnő (1762–1796) bizonyos szempontból folytatta Nagy Péter életművét: megszilárdította a cári egyeduralmat, alávetette az egyházat az államnak, s folytatta a területi terjeszkedést nyugat és a Fekete-tenger felé. Más szempontból azonban módosította a politikai hagyományokat. Nemesi és városi kiváltságleveleivel (1785) elsőként foglalta törvénybe az orosz társadalom bizonyos rétegeinek jogait és kötelességeit. Ésszerűsítette a
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.