„Öld meg a pásztort, szétfut a nyáj"

Valamikori hortobágyi kitelepítettként és úgy is, mint aki 1989 óta ismeretterjesztéssel, érdekvédelemmel és a rehabilitáció ügyével foglalkozik, úgy gondolom, hogy a kutatások terén tovább kell lépni, és a tábori élet körülményei mellett komolyan kell vizsgálni a kitelepítés okait, és azt is, hogy milyen életpálya várt azokra, akik 1953-ban elhagyhatták ezeket az elegánsan kényszerlakhelynek nevezett helyeket. Úgy vélem, hogy még ma sem világos számos ember előtt, hogy mi volt a motívuma és az előképe a magyarországi a magyarországi kitelepítéseknek.

A magyarországi deportálások a Sztálini hű másolatát adták. A falvakban az egyéni gazdálkodás mellett ősidők óta is működtek a közösségi szervezetek, mint például a legeltetés, az erdőbirtokosság vagy az értékesítő Hangya szövetkezetek. Ezeket társadalmi munkában vezették az erre alkalmas, a közösség által megbízott emberek, akiknek ezért tekintélyük volt. 1950-ben Rákosi Mátyás, mint főtitkár és Kádár János, mint belügyminiszter tudták, hogy ezeket a tekintélyes gazdákat igen nehéz lenne az alakuló szövetkezetekbe kényszeríteni, ezért elhatározták, hogy ezeket a családfőket családostól a falvakból kitelepítik, vagyis likvidálják.

Négy általam ismert családfőnél részletesebben leírom a kitelepítésük okát. Egy gordisai fiatal gazda, aki végigharcolta az I világháborút, ahonnan huszárőrmesterként tért haza és minden politikai, gazdasági kérdésben a falusiak kikérték a véleményét az egyik. Mivel ez az ember a református egyházban presbiteri tisztséget is betöltött, a kitelepítések előtt két héttel behívatták a jegyzőségre, ahol egy civil ruhás AVH-s tiszt megkérte, legyen III/III. ügynök és kéthetenként írásban számoljon be a helybéli pap tevékenységéről, főleg az istentiszteleten elhangzottakról. Másodszor már nem kérte, hanem parancsolta a várt tevékenységet. A gazda továbbra sem vállalta a feladatot, válasza az volt, aki kíváncsi a pap prédikációjára, az járjon vasárnap templomba, ülőhelyet is biztosítok számára. Újabb egy hét múlva már a Lenin tanyai táborban volt a felnőtt fiaival együtt.

Egy páprádi tekintélyes, de nem túl gazdag gazdát kiszemelt az ÁVH az alakuló szövetkezet elnökének. Sőt a gazda elfogadott egy tanulmányutat a Moszkva környéki „mintakolhozok”-ba A moszkvai út után mégsem lépett be a szövetkezetbe. Eredmény: két hét múlva deportálták.

Egy Drávafokról kitelepített volt csendőr eredeti végzettsége ácssegéd volt. 1945-ben az apósához költözött és évek óta mestervizsga nélkül önállóan ácsként dolgozott. Vele is közölte az ÁVH, hogy tiltott iparűzésért és az alkalmi munkásai be nem jelentéséért egy ház