rubicon

„Öld meg a pásztort, szétfut a nyáj"

10 perc olvasás
Szerző: Dr. Breuer Pál Valamikori hortobágyi kitelepítettként és úgy is, mint aki 1989 óta ismeretterjesztéssel, érdekvédelemmel és a rehabilitáció ügyével foglalkozik, úgy gondolom, hogy a kutatások terén tovább kell lépni, és a tábori élet körülményei mellett komolyan kell vizsgálni a kitelepítés okait, és azt is, hogy milyen életpálya várt azokra,…

Valamikori hortobágyi kitelepítettként és úgy is, mint aki 1989 óta ismeretterjesztéssel, érdekvédelemmel és a rehabilitáció ügyével foglalkozik, úgy gondolom, hogy a kutatások terén tovább kell lépni, és a tábori élet körülményei mellett komolyan kell vizsgálni a kitelepítés okait, és azt is, hogy milyen életpálya várt azokra, akik 1953-ban elhagyhatták ezeket az elegánsan kényszerlakhelynek nevezett helyeket. Úgy vélem, hogy még ma sem világos számos ember előtt, hogy mi volt a motívuma és az előképe a magyarországi a magyarországi kitelepítéseknek.

A magyarországi deportálások a Sztálini hű másolatát adták. A falvakban az egyéni gazdálkodás mellett ősidők óta is működtek a közösségi szervezetek, mint például a legeltetés, az erdőbirtokosság vagy az értékesítő Hangya szövetkezetek. Ezeket társadalmi munkában vezették az erre alkalmas, a közösség által megbízott emberek, akiknek ezért tekintélyük volt. 1950-ben Rákosi Mátyás, mint főtitkár és Kádár János, mint belügyminiszter tudták, hogy ezeket a tekintélyes gazdákat igen nehéz lenne az alakuló szövetkezetekbe kényszeríteni, ezért elhatározták, hogy ezeket a családfőket családostól a falvakból kitelepítik, vagyis likvidálják.

Négy általam ismert családfőnél részletesebben leírom a kitelepítésük okát. Egy gordisai fiatal gazda, aki végigharcolta az I világháborút, ahonnan huszárőrmesterként tért haza és minden politikai, gazdasági

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.