Olaszország

1922. ok­tó­ber 31-én III. Vik­tor Emá­nuel ki­rály Olaszor­szág új mi­nisz­ter­el­nö­ké­nek ne­vez­te ki Be­ni­to Mus­so­li­nit. A kö­vet­ke­ző évek­ben ve­ze­té­se alatt a fa­sisz­ta párt to­tá­lis, egy­pár­ti dik­ta­tú­rát ve­ze­tett be. A tö­me­gek moz­gó­sí­tá­sá­ra és na­cio­na­li­zá­lá­sá­ra a fa­sisz­ták a saj­tó, a film és a rá­dió mel­lett fel­hasz­nál­ták az épí­té­sze­tet és a mű­vé­sze­tet is.

1922 után Olaszor­szág­ban az ál­lam ko­ráb­ban so­sem lá­tott mér­ték­ben tá­mo­gat­ta meg­ren­de­lő­ként a nagy kul­tu­rá­lis kiál­lí­tá­so­kat, ame­lyek mél­tat­ták a rend­szer vív­má­nyait, s be­mu­tat­ták igé­nyeit és po­li­ti­kai cél­jait. A mű­vé­szet­nek az ál­la­mot kel­lett szol­gál­nia, jól­le­het nem lé­te­zett hi­va­ta­lo­san prok­la­mált ál­la­mi mű­vé­szet, s fenn­ma­rad­tak az egyé­ni mű­vé­szi ki­bon­ta­ko­zá­si le­he­tő­sé­gek és a rea­liz­mu­son túl­me­nő avant­gar­dis­ta irány­za­tok is. Szá­mos pol­gár­puk­kasz­tó ér­tel­mi­sé­gi és mű­vész szim­pa­ti­zált a for­ra­dal­mi fa­sisz­ta moz­ga­lom­mal és tá­mo­gat­ta an­nak ural­mát – fő­leg kez­det­ben. Legin­kább a már 1922 előtt kiala­kult fu­tu­riz­mus mu­ta­tott prog­ram­be­li ro­kon­sá­got a fa­siz­mus­sal: a par­la­men­ti de­mok­rá­cia meg­ve­té­se, a há­bo­rú irán­ti von­za­lom, he­roiz­mus, a tech­ni­ka és ha­la­dás cso­dá­la­ta, va­la­mint an­ti­kom­mu­niz­mus, na­cio­na­liz­mus és