Ókori olimpiák

Az olim­piák évé­ben min­dig megélén­kül az ér­dek­lő­dés a vi­lág­ver­se­nyek óko­ri gyö­ke­rei iránt. Az an­tik sport­tör­té­net ku­ta­tá­sa azon­ban ma már az ókor­tör­té­net ön­ál­ló te­rü­le­té­vé vált, ami­nek nem­zet­kö­zi fo­lyó­ira­ta, a Ni­ke­pho­ros (Győ­ze­lem­ho­zó) rend­sze­re­sen be­szá­mol a te­rü­let új ered­mé­nyei­ről, ame­lye­ket nem csak négyéven­te ér­de­mes megis­mer­ni.

Olümpia és a má­sik há­rom nagy ver­seny­já­ték, Del­phoi, Nemea és a korinthoszi Iszthmia te­rü­le­tén ma is foly­nak az ása­tá­sok, és az új le­le­tek sok ko­ráb­bi el­kép­ze­lé­sün­ket vál­toz­tat­ták meg. Az olümpiai já­té­kok kez­de­té­nek is­ko­lá­ban ta­nult év­szá­mát egy né­met ku­ta­tó kér­dő­je­lez­te meg, ki­mu­tat­va an­nak fik­tív, pro­pa­gan­disz­ti­kus vol­tát. Egy tíz esz­ten­de­je köz­zé­tett bronz­felirat pe­dig jó száz év­vel, 385-ig meg­hosszab­bí­tot­ta az is­mert győz­te­sek lis­tá­ját, fel­hí­va a fi­gyel­met ar­ra, hogy a ke­resz­tény­ség tér­hó­dí­tá­sa ide­jén is so­káig za­var­ta­la­nul foly­tak a szent, de pogány já­té­kok. 

Van­nak olyan le­gen­dák, mint pl. a ma­rat­hó­ni fu­tóé, ame­lye­ket a tu­do­mány ré­gen meg­cá­folt, de ezt sem a nagy­kö­zön­ség, sem pe­dig a sport­szak­ma kép­vi­se­lői nem akar­ják tu­do­má­sul ven­ni, és olyan prob­lé­mák, mint pél­dául az an­tik öt­tu­sa, a pentathlon győz­te­séé, amit még nem si­ke­rült meg­nyug­ta­tóan megol­da­ni.

Összeál­lí­tá­sunk­ban ezen­kí­vül sok más ér­de­kes­ség­ről is szó esik: spor­to­ló nők­ről, Nero őrült olümpiájáról, a ver­seny­zők mez­te­len­sé­gé­ről és a hí­res at­lé­ták le­gen­dás tör­té­ne­tei­ről. Az óko­ri vá­za­fest­mé­nyek és dom­bor­mű­vek se­gí­te­nek el­kép­zel­ni, mi­lyen le­he­tett egy iga­zi, an­tik olim­pia.