Nyilasok fogságában

Shvoy La­jos azok kö­zé a ka­to­li­kus püs­pö­kök kö­zé tar­to­zott, akik ke­ve­sell­ték Serédi Jusztinián her­ceg­prí­más ered­mé­nyeit a kor­mány­zat­tal a zsi­dó­kér­dés­ről foly­ta­tott tár­gya­lá­so­kon. Shvoy – 17 év­nyi püs­pö­ki ru­tin­nal a há­ta mö­gött – a dip­lo­má­ciai egyez­te­tést az esz­ter­go­mi ér­sek­re hagy­ta; de ami­kor vég­re – meg­kés­ve – kör­le­vél for­má­ló­dott a kér­dés­ről, szo­kat­la­nul nagy mennyi­sé­get ren­delt be­lő­le az egy­ház­me­gyé­nek. Tud­juk, hogy Szálasi ha­ta­lom­át­vé­te­le után né­hány nap­pal a fel­ső­ház el­nö­ké­nek meg­hí­vá­sá­ra a fő­vá­ros­ba uta­zott. Mindszenty Jó­zsef – akko­ri veszp­ré­mi püs­pök – meg­tud­ta, hogy a meg­be­szé­lé­sen Szálasi akar tá­jé­koz­ta­tást ad­ni a fel­ső­há­zi ta­gok­nak, ezért a tá­vol­ma­ra­dást vá­lasz­tot­ta, és er­ről ér­te­sí­tet­te Shvoyt is, ő azon­ban nem kap­ta meg idő­ben az üze­ne­tet. Így a fe­hér­vá­ri püs­pök részt vett az ülé­sen – egy da­ra­big. A mél­tat­lan hang­vé­te­lű, lé­gi­ria­dó­val is „tar­kí­tott” meg­be­szé­lést hamar ott­hagy­ta, mi­köz­ben megál­la­pí­tot­ta: „egy ope­rett-kor­mány vet­te át a ha­tal­mat a leg­ko­mo­lyabb idők­ben, a leg­vál­sá­go­sabb hely­zet­ben.” A fehér­vá­ri püs­pök ha­ma­ro­san nyi­las fog­ság­ban ta­lál­ta ma­gát.