rubicon

Nyilaskeresztesek

Eretnek marxisták, antiszemita akarnokok
36 perc olvasás

A magyarországi „fascista” és magukat „nemzetiszocialistának” nevező pártocskák, csoportok már az 1920-as évek elején megjelentek az országban. A két mozgalom ugyan hasonlított egymásra, de távolról sem volt azonos. Ahogyan a Hitlernek tulajdonított kiszólás tartja: 

„A fasizmus félmunka.” Idehaza 1930 előtt a valamennyire is ide sorolható politikai kezdeményezések szinte áttekinthetetlen bőségben kínál­ták néha csak átgondolatlan, néha viszont ijesztően egzaltált programszerűségeiket. Számosságukat csak jelentéktelenségük múlta felül. A hazai nemzetiszocializmus, vagyis a nyilas mozgalom jellemzőjeként ez a kavalkád később ugyan letisztult, de megosztottsága nem is csak 1944. október 15-ig, Szálasi Ferenc németek általi hatalomra juttatásáig, hanem egészen a végső vereségig fennmaradt. Itt és most csupán a „mérföldkőnek” tekinthető fejleményekkel és szereplőkkel, illetve a nagyobb hatású tömörülésekkel kívánok foglalkozni.

A húszas években inkább az olasz fasizmus szolgált mintaként, majd a harmincas évek elejétől megjelentek a német mintát követő csoportok. A két jelenséget (és még sok minden mást is) Sztálin sugalmazására Georgij Dimitrov bolgár kommunista vezető sorolta egy kalap alá 1933-ban: „a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legagresszívebb csoportjainak nyílt, terrorista diktatúrája”. Ernst Nolte német történész pedig A fasizmus korszaka című könyvében megállapította: marxizmus nélkül nincs fasizmus, a fasizmus egyszerre van távolabb a kommunizmustól és közelebb is hozzá, mint a liberális antikommunizmus, s nem érdemes ott fasizmusról beszélni, ahol nem léteznek a »marxista« megfelelőjükkel összehasonlítható szervezetnek és propagandának

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.