Nyilas rendvédelem 1944–1945-ben

Az 1919–20 fo­lya­mán be­ren­dez­ke­dő rend­szer szá­má­ra kulcs­fon­tos­sá­gú volt a fennál­ló po­li­ti­kai rend fenn­tar­tá­sa. En­nek meg­fe­le­lően a rend­őr­sé­gen be­lül mű­kö­dött kü­lön po­li­ti­kai nyo­mo­zó­cso­port, alosz­tály, majd osz­tály. Az 1930-as évek ele­jé­től azon­ban a po­li­ti­kai jel­le­gű nyo­mo­zá­sok­ba egy­re job­ban be­le­foly­tak a VKF 2. kü­lön­bö­ző osz­tá­lyai. Az 1930-ban a csend­őr­ség ke­re­tein be­lül lét­re­jött köz­pon­ti csend­őr­nyo­mo­zó ala­ku­lat is el­ső­sor­ban po­li­ti­kai jel­le­gű ügyek fel­de­rí­té­sé­ben vett részt. Így az 1930-as évek kö­ze­pé­re há­rom kü­lön­bö­ző szerv is po­li­ti­kai nyo­mo­zás­sal fog­lal­ko­zott, egy­más­sal hol együtt­mű­köd­ve, hol ri­va­li­zál­va. A vi­lág­há­bo­rú alatt a fron­ton a tá­bo­ri csend­őr­ség egy­sé­gei is be­kap­cso­lód­tak a nyo­mo­zás­ba. Ez to­vább nö­vel­te a rend­szer át­lát­ha­tat­lan­sá­gát, nem is szól­va a ha­tás­kö­rök ren­de­zet­len­sé­gé­ről. Mindezt a ha­ta­lom is be­lát­ta, ezért Ke­resz­tes-­Fis­cher Fe­renc belügy­mi­nisz­ter 1942-ben lét­re­hoz­ta az Ál­lam­vé­del­mi Köz­pon­tot. A né­met meg­szál­lást kö­ve­tően a szer­ve­zet je­len­tő­sé­ge mi­ni­má­lis­ra csök­kent, a nyi­las érá­ban gya­kor­la­ti­lag meg is szűnt. A Sztó­ja­y-­kor­mány ugyanis új­já­szer­vez­te a po­li­ti­kai rend­őr­sé­get; lét­re­hoz­ta az Ál­lam­biz­ton­sá­gi Ren­dé­sze­tet. A nyi­las puccs után Szá­la­si