Nők önállósága, férfiak önállósága a társadalomban

1582-ben Szekérvezető Mátyás felesége pert indított a szalónaki uradalom úriszéke előtt Sólyom Mátyás szalónaki viceporkoláb ellen. Az eset bizonyosan megtörtént: leírását az úriszéki eljárás jegyzőkönyve tartotta fenn. Az ügy lényege az volt, hogy az asszony elégtételt követelt, mert amikor egy borja Sólyom friss szénájába gázolt, a férfi félholtra verte őt. A verés hevében „földre is ejtötte vót". Az ügyben meghallgatott tanúk szerint az asszony nem hagyta magát, vagyis verekedett a viceporkolábbal, és hóhérnak, boszorkánynak szidták egymást. A bíróság a tanúvallomások alapján úgy döntött, hogy a szidalmazás ügyében nem hoz ítéletet, „miért hogy egyiktül is, másiktul is esett", vagyis kölcsönös volt. A „földre ejtésért" viszont hallatlanul nagy bírságot, 20 magyar forintot róttak ki Sólyom Mátyásra.

1695-ben Simon Schneider lánya megjelent a Szepes megyei Csütörtökhely magisztrátusa előtt. Az esetet a mezőváros jegyzőkönyvéből ismerjük. Az ügyintéző szerepében fellépő lány öröksége miatt fordult az elöljárósághoz. Az történt ugyanis, hogy nagyapja rá hagyta vagyona egy részét. Az örökségből 15 forintnyi készpénzt a lány apjának kellett volna kézhez vennie, és tartania addig, míg gyermeke törvényes korú nem lesz, de a városi tisztviselők valamilyen - a jegyzőkönyvben nem rögzített - okból nem adták át a pénzt Schneidernek. Emiatt talán ő is megjelent az elöljáróknál, az azonban bizonyos, hogy maga a kislány körülbelül három hónappal a nagyapja halála után ott járt.

„Így ez a kislány megjelent a bíróság előtt, és kérte ezt a pénzt, hogy adják oda az apjának, aki biztosan vesz neki ruhát" - áll a mezővárosi jegyzőkönyvben. Az apa vagy más felnőtt jelenlétére a leányka mellett nem történik