Nők a pszichoanalízisben a 20. századelőn

Ho­gyan, mi­lyen tár­sa­dal­mi fel­té­te­lek kö­zött ala­kí­tot­ták ki helyüket a nők mint gya­kor­ló pszi­choana­li­ti­ku­sok a szak­ma intéz­mé­nye­sü­lé­sé­nek kez­de­ti idő­sza­ká­ban, és ho­gyan ala­kult az ana­li­ti­kus el­mé­let és gya­kor­lat a mun­ká­juk nyo­mán? Mi­lyen pszi­cho­ana­lí­zi­sen kí­vü­li szel­le­mi áram­la­tok­kal tar­tot­tak kap­cso­la­tot, és ez ho­gyan épült be mun­ká­juk­ba? Ho­gyan tük­rö­zi a korai női ana­li­ti­ku­sok élet­tör­té­ne­te és élet­mű­ve az adott tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai vi­szo­nyo­kat, ezen be­lül a ko­ra­be­li ne­mi­sze­rep-le­he­tő­sé­ge­ket és női­ség­kép­ze­te­ket? 

E rö­vid át­te­kin­tés ta­lán nyújt né­mi fo­gal­mat ar­ról, mi­lyen lehe­tő­sé­gek és ha­tá­rok kö­zött mo­zog­tak a pszi­choana­li­ti­kus-szak­ma el­ső női kép­vi­se­lői. Élet­tör­té­ne­tük és pá­lyá­juk emb­le­ma­ti­kus a 20. szá­zad ele­ji, kö­zép­osz­tály­be­li, tu­do­má­nyos tel­je­sít­mé­nyek­re és hi­va­tás­ra tö­rek­vő nő élet­út­ja szem­pont­já­ból, s egyút­tal a kor­szak tár­sa­da­lom- és tu­do­mány­tör­té­ne­té­hez is hozzáad­hat né­hány újabb, ed­dig ke­vés­bé lát­ha­tó ecset­vo­nást.