Nők a művészetben

Év­ti­ze­dek óta szá­mos vi­ta le­zaj­lott már ab­ban a té­má­ban, hogy va­jon a mű­vé­szet­tör­té­net­ben el­kü­lö­nít­he­tők-e kü­lön ka­te­gó­ria­ként a női al­ko­tók ál­tal lét­re­ho­zott mű­al­ko­tá­sok csu­pán ab­ból a szem­pont­ból, hogy ké­szí­tőik nem az „erő­seb­bik nem” kö­ré­ből ke­rül­tek ki. Vagyis lé­te­zik-e nő­mű­vé­szet, vagy a mű­vé­szet ne­mek­től füg­get­len? 

Ahogy egyes nők tör­té­nel­mi sze­re­pe is túl­mu­tat azon, hogy nő­nek szü­let­ve nem a ha­gyo­má­nyos női felada­tok­ban tel­je­sed­tek ki, ha­nem va­la­mi­kép­pen a tör­té­ne­lem ala­ku­lá­sát is be­fo­lyá­sol­ták, úgy egyes kép­ző­mű­vész­nők sze­re­pe is je­len­tő­seb­bé vált an­nál, mint­sem hogy pusz­tán gaz­da­gí­ta­nák az al­ko­tó gé­niu­szok név­so­rát. Ne­héz azon­ban meg­ha­tá­roz­ni azt, hogy mi­ben áll a női mű­vé­szek más­sá­ga fér­fi kol­lé­gáik­hoz ké­pest. 

Nap­jaink mély­re ha­tó elem­zé­sei mégis rá­mu­tat­nak ar­ra, hogy lé­tez­nek olyan ös­vé­nyek a mű­vé­szet tör­té­ne­té­ben, me­lye­ket csak a „gyen­géb­bik nem” kép­vi­se­lői tud­nak be­jár­ni. Szá­mos pél­dát si­ke­rült már e té­ren fel­tár­ni, s egy-egy élet­mű­vön be­lül is izo­lál­ni azo­kat a vo­ná­so­kat, me­lyek az al­ko­tó ne­mé­ből adó­dóan gaz­da­gít­ják mű­vé­sze­tét. Ese­ten­ként vál­to­zó, hogy ki mennyit mu­tat meg mű­vei­ben ab­ból a prob­le­ma­ti­ká­ból, amit a nő­ként va­ló ér­vé­nye­sü­lés je­lent, vagy hogy egyál­ta­lán je­lent-e ez ki­hí­vást szá­má­ra. Az aláb­biak­ban há­rom kü­lön­bö­ző pél­dát lát­ha­tunk ar­ra, ho­gyan fe­jez­he­tő ki a mű­vé­szet nyel­vén az a prob­le­ma­ti­ka, ami a női­sé­gét a fér­fiak ural­ta tár­sa­da­lom­ban egyen­ran­gúan megél­ni aka­ró em­ber ese­té­ben fel­me­rül.