Nők a keresztes háborúban

Ha a ke­resz­tes had­já­ra­to­kat felidéz­zük, pán­cé­los lo­va­gok­ra, mel­lü­kön ha­tal­mas vö­rös ke­resz­tet vi­se­lő ka­to­nák­ra gon­do­lunk: min­dig fér­fiak­ra, so­ha­sem nők­re, holott az asszo­nyok is je­len­tős sze­re­pet ját­szot­tak a ke­resz­tes há­bo­rúk ko­rá­ban. A tör­té­né­szek azon­ban köz­re­mű­kö­dé­sü­ket minded­dig fi­gyel­men kí­vül hagy­ták. So­kat­mon­dó tény, hogy az el­ső ta­nul­mány­kö­tet, mely a nők és a ke­resz­tes had­já­ra­tok kap­cso­la­tát jár­ja kö­rül, Sa­rah Lam­bert és Su­san Ed­ging­ton mun­ká­ja, csak 2001-ben lá­tott nap­vi­lá­got! 

A kö­zép­ko­ri asszo­nyok a ke­resz­tes had­já­ra­tok­ból nem mint „há­zi tün­dé­rek” vet­ték ki a ré­szü­ket. Ter­mé­sze­te­sen vol­tak, akik, mi­után fér­jük fel­vet­te a ke­resz­tet és eluta­zott a Szent­föld­re, el­ső­sor­ban bir­to­kaik igaz­ga­tá­sá­val tö­rőd­tek. A vár­úr­nők felada­ta azon­ban nem me­rült ki az ura­da­lom és a ház­tar­tás irá­nyí­tá­sá­ban. Az asszo­nyok sok­fé­le­képp rea­gál­tak a ke­resz­tes há­bo­rúk te­rem­tet­te új hely­zet­re Eu­ró­pá­ban. Né­hány je­len­tős nő­alak be­mu­ta­tá­sa jól ér­zé­kel­te­ti, hogy az új tör­té­nel­mi hely­zet, a kö­zép­ko­ri eu­ró­pai ke­resz­tény­ség leg­na­gyobb sza­bá­sú vál­lal­ko­zá­sa mi­lyen új női ma­ga­tar­tás­for­má­kat szült.