Női szerepek és egyéniségek a Tisza-család történetében

Nők a család felemelkedésének idején

A Tisza-család női tagjairól nemcsak külső, dokumentum-jellegű forrásaink vannak. Számos kortársi visszaemlékezés, családi anekdota is fennmaradt a temérdek családi levél mellett. Ezek segítségével egy olyan szerepkör rajzolódik ki, amely szerint a családfők feleségei generációkon át feladatuknak tekintették a geszti uradalom és a személyzet irányítását, a gyermekek színvonalas nevelésének felügyeletét és a helyi közösségekkel való közvetlen kapcsolattartást. A kastélybeli élet és kultúra stílusa, a gesztiek tapasztalható hűsége a család iránt komoly részben köszönhető a Tisza-családba házasodó feleségeknek. Sőt, mivel a megyei, majd országos politikában egyre több szerepet játszó – így sok időt távol töltő – családfők helyett az anyai szerep jelentette otthon a vezetői mintát, amely akár még a Tiszák közötti generációs habitus-különbségekre is hathatott.

A köznemesi rangú Tisza-család hivatali forrásokban először a 17. században fedezhető fel, amikor is Bihar megyei birtokosként vesznek részt a Rákóczi-fejedelmek erdélyi politikájában. A korabeli források szerint az első Tiszák alapvetően a megyén, de legalábbis a régión belül házasodtak. Családi kötődéseik így már ekkor az erdélyi református köznemességhez kötik őket. 

Az első, név és tisztség szerint is bizonyítható Tisza-ős egy bizonyos Tisza György deák volt, aki még jogi műveltséggel és foglalkozással rendelkező nemesként kapott 14 falut I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől 1636-ben. Valószínűleg már korábban ezen a déli, a hódoltság határvidékét jelentő területen élt, mivel első felesége, Cserepes Anna is egy Arad vármegyei család sarja volt. A helyi érdekű házasodási politika, illetve a lokális személyes ismeretség tükröződik második feleségétől született lánya esetében is. Erzsébetet a fejedelmi udvari pap és gyulafehérvári lelkész Csulai György református püspök vette el.

Tisza György fia volt az a családi számozás szerinti I. István, aki már diplomáciai feladatot is teljesített II. Rákóczi György isztambuli küldötteként, és akit be is zártak fejedelmének lengyel trónszerzési kalandja idején. A büntetésből érkező török dúlás nem kímélte a bihari, köztük a nevük előtagját is adó borosjenői birtokot sem. Apjához hasonlóan neki is két feleségét ismerjük, akik közül az első, Doczó Zsuzsanna egy váradi nemesi család tagja volt, így további birtokokat is hozott a Tisza-uradalomhoz. A török pusztítás azonban ezeket is a területeket is érintette.

Szénás Hégen Rebeka és a Telekiek

A törökök kiűzését követően a Tiszák évtizedekig pereskedtek birtokaik visszaszerzéséért, végül éppen egy nőnek, Mária Teréziának köszönhették a helyzetük rendezését, aki 1766-ban külön oklevélben juttatta Geszt és Mezőgyán falvakat a családnak. A helyszín kiválasztása nem lehetett véletlenszerű, Tisza (I.) László a források alapján már 1760-ban Geszten lakhatott, és a régióban tervezhette jövőjét is, ugyanis 1762-ben a gazdag bihari családból származó Szénás Hégen Rebekát vette el. A feleség érkezése nemcsak a család fennmaradását jelentette, hanem egyben egy új ajándékot is, hiszen még 1762-ben egy új orgonát kapott tőle a helyi református templom, és elérte a királyi udvarnál, hogy kő harangtornyot is építhessenek fatorony helyett, ami ekkor – II. Józsefig – a reformátusoknak tilos volt. A családi műveltség és hagyományok fenntartása, a gyerekek felnevelése egyedül Rebeka asszonyra maradt, miután 26 évesen megözvegyült. Határozottsága segítette a birtok nyereséges igazgatásában, a fiait pedig az elérhető legjobb képzést nyújtó Debreceni Kollégiumba küldte, amely részére utólag egy komoly pénzösszeget folyósított hálából. Már nála megfigyelhető az a felelősségteljes hozzáállás, amelyet a Tisza-birtokokon élők felé tanúsított. Ez modellértékű lesz a későbbi Tisza-feleségek számára is, és amikor harmincnyolc éves korában elhunyt, búcsúztatóján kiemelték, hogy „a szegények, gyámoltalanok, elhagyatottak jószívű gondozója, istápolója volt.”

Tisza Lászlónak szintén (számozás szerint II.) László nevű fia már rangon felül tudott házasodni, és a grófi családból származó Teleki Katalint vette el 1796-ban. Ennek nemcsak a család férfitagjainak politikai hálózatára volt hatása. A főúri feleségnek köszönhetően komoly stílusváltás érzékelhető a család életmódjában, kulturális és mindennapi életében. A neveltetés eddig is fontos szerepet játszott a Tiszáknál, Teleki Katát követően azonban egy új mérce jelent meg, amelyhez a férfiaknak kellett felnőniük. A fiatal Tisza-fiúk életében megjelentek külföldi tanulmányutak, a párválasztásnál pedig a műveltség is szerepet játszott. Ez a változás nem pusztán egyetlen Teleki-frigynek volt köszönhető, hanem a Teleki-családdal járó kulturális csomagnak is, hiszen az ő rokonságukban ekkorra már több, széles körben műveltnek, tudósnak, költőnek tisztelt nőalak volt ismert. Ekkortól minden vasárnapi istentisztelet során a részükre fenntartott padban ültek, a geszti asztalnál pedig egyre többen, köztük a helyi jegyző és a tanító is helyet kapott.

Teleki Katalin hatásának kézzelfogható emléke maga a geszti kastély, amely ekkor kezdte elnyerni ma is látható stílusát és szerkezetét. A nevelők munkájának felügyelete mellett őalatta váltak a Tisza-asszonykép részévé a gyógyítás és a helyiek étellel való ellátása. A család 14-15 éves lánytagjainak le kellett tudni vezetni egy disznóölést is. A kenyérsütés során pedig az uradalomban élőkre és dolgozókra is közösen sütöttek. Ez mind azt mutatja, hogy kulturális-műveltségi főúri attitűd mellett tudatosan alakítottak ki a helyiekkel egy természetes, olykor kifejezetten családias légkört, amiben viszont eltértek sok arisztokrata rezidenciától. Egyes források szerint a kávé kitöltése a ház űrnőjének kivételes joga volt bármely rendű-rangú ember részére. 

A Tisza-kastély űrnőjének gyógyító képességéről szóló mítosz is először róla terjedt el, ugyanis a 19. század elejének járványai idején a védőoltások egyik propagálója volt az új eljárással szemben bizalmatlan helyiek körében. Ezt nemcsak felvilágosult ismeretei miatt tette, hanem mert 1806-ban ő is elvesztette egyik fiát a himlőjárványban. 

Tisza László és Teleki Katalin összesen kilenc gyermeke közül Tisza Lajos érte meg a felnőttkort, aki Bihar vármegyében az alispáni mellett az ellentmondásos császári adminisztrátori tisztséget vállalta, és szintén a Teleki-családból nősült, így olyan házassági kapcsolat-hálóba került, amely a korabeli magyar arisztokrácia számos családjáig elért. Teleki Júlia közeli rokonnak számított, ugyanis Katalin unokahúga volt.

Mivel a főúri rang önmagában a házasságokkal nem járt, így a műveltség és szellemiség révén kellett felnőni a rokonsághoz. A Tiszák legsikeresebb generációjának életet adó Teleki Júliáról úgy emlékszik meg Arany László, hogy „Az erdélyi arisztokrácia magyaros műveltségű asszonyainak mintaképe.” Máshol úgy említik, mint „a geszti udvarház vonzó ereje.” Portréját Barabás Miklós készítette el férjéével párban. A Tisza-családot ismerő és látogató Jókai Mór róluk mintázta a Baradlay-szülőket, fiaik karaktere pedig a regény három főszereplőjében ismerhető fel (politikus-katonatiszt-értelmiségi). Az 1848–49-es szabadságharcot követően pedig ők fogadták be a megtorlástól tartó Arany Jánost házitanítónak, aki abba a kastély udvarán álló kis házba költözött be, amely még ma is látogatható. Teleki Júlia féltestvére volt az a Teleki László, aki az ellenzék politikai vezetőjeként helyettesévé teszi Tisza Kálmánt, országos szinten is elindítva az újkori magyar történelem egyik meghatározó politikai karrierjét.

Teleki Júlia személyisége kapcsán a kortársak felváltva dicsérték kifinomultságát és tettrekészségét. A férjével a bihari politikában komolyabban szembekerülő Beöthy Ödön szarkasztikus megjegyzése szerint – amelyet egy nagyobb vendégség után tett – az összegyűltek között az egyetlen férfi a háziasszony volt.  A gesztiek teljesen más oldaláról ismerték azonban, mint a korabeli politikusok. Saját szemükkel látták, hogyan igyekezett segíteni 1831-ben a nagy kolerajárvány idején is, egyenesen őrangyalnak tartották. Több feljegyzés szerint saját kis patikája, gyógyszerkeverékei voltak, amelyekkel a helyieket is gyógyította, és ezeket állítólag a későbbi Tisza-férfiak is becsben tartottak és használtak. A korabeli lapok különös jelenségként emelték ki, hogy a neves asszonyt a kötögetésen túl a földművelésen át a politikáig és a szépirodalomig minden érdekli. Arany János a következőképpen írt az emlékére: „Áldás poraira, áldást fog mondani minden ismerője, az egész vidék, a szegények, akikkel jót tett, kiket maga ápolt, és minden, ki valaha forgott a nagy míveltségű, nemes szívű úrnő körében.”

Degenfeld-Schomburg Ilona

A Teleki-családokkal való házasság két generáción át megnyitotta a lehetőséget további főúri famíliák felé is. Ezek közé tartozott a reformkorra magyarosodott német és grófi eredetű Degenfeldek, akik a vármegyei politikában és egyházkerületi életben is kapcsolatba kerültek a Tiszákkal. A szabadságharcban részt vett és elítélt Degenfeld Imre és a Tisza-testvérek is vállaltak református (fő)gondnoki tisztségeket. A család lányai a magyarországi arisztokrácia prominens tagjaihoz mentek hozzá. Degenfeld-Schomburg Ilona és Tisza Kálmán  1860-ban kötött házasságot, és innentől kezdve az egyre fontosabb (sokáig ellenzéki) országos politikai szerepet játszó férjének ő teremtette meg az otthoni menedéket Geszten, ahova Kálmán még miniszterként, majd miniszterelnökként is gyakran elvonult. Az uradalom Ilona irányítása idején is megmaradt a helyieket támogató, híres tudósokat, tanárokat vonzó, a reformátusokat támogató, ámde minden siker ellenére puritán jellegű világnak.

Gesztre látogatott a magyar értelmiség és az országos politika is, de a család egész életében a szerény – Kálmán esetében kifejezetten szürkés, Ilonánál inkább feketés – megjelenéssel fejezte ki elveit. Mikszáthnak az idősebb nemesasszony megjelenéséről egy „falusi kálvinista papné” jutott az eszébe, pedig az udvari vagy fővárosi díszes eseményeken rangjuknak és szerepüknek megfelelően is tudtak öltözni. Ilona más Tisza nemesasszonyokhoz hasonlóan aktív levelezést folytatott, ez azonban férje politikai karrierjének emelkedésével, illetve a család országos kapcsolatrendszerének kiterjedésével oly mértékben kiterjedté vált, hogy állítólag még este, fürdés közben is egy kádhoz illesztett fadeszkán fejezte be a napi válaszok megírását. A geszti kastély minden házasságot követően átesett némi átalakításon, így Ilona érkezésekor egy olyan dolgozószoba-erkély szobakapcsolat jött létre, amely hasonlított az ő korábbi otthoni teraszához. A helységben édesapja portréja és a saját könyvtára is helyet kapott.

Degenfeld-Schomburg Ilona jótékonysági tevékenysége messze felülmúlta a család többi nőtagjáét. Eleinte ő is elsősorban a Tisza-birtokokon élőket támogatta, így például az 1863-as éhínség idején megszámláltatta a szegény sorsú geszti gyerekeket, majd ételt és ruhát is biztosított nekik. 1888-ban azonban oly mértékű árvízkatasztrófa sújtotta az országot, különösen a tiszai és körösök területét, hogy a sok segítőkész ember között is példamutatásra volt szükség. A miniszterelnök felesége hatalmas szervezőmunkával, családi és baráti kapcsolatait is felhasználva egy női jótékonysági egyesületet hívott életre, amelynek maga Jókai Mór adta a „Jó Szív” nevet. A mozgalom csakhamar országos méretűvé növekedett, a magyar arisztokrácia és polgárság színe-java részt kívánt benne vállalni politikai nézettől és oldaltól függetlenül. 

Az első adománygyűjtési eseményét 1888 májuséban szervezték meg a fővárosban. Az önkéntes felajánlásokból létrehozott vásárban Ilona mellett számos más fontos család nőtagjai, így például az Andrássy és Csekonics grófnők is részt vettek a fogyasztási cikkek kínálásában-eladásában. (Jó példaként lebeghetett szemük előtt a mintegy két évtizeddel korábbi jótékonysági esemény, amelyet a Degenfeldek szerveztek a Batthyányak és Damjanichok segítségével.) A tudósítások kiemeltek egy különleges felajánlást is: maga Feszty Árpád készített egy kézzel festett drága legyezőt.

Már az első jótékonysági esemény több mint harmincezer koronát gyűjtött a rászorulóknak, amely olyan példát jelentett, hogy az egyesület még csaknem két évtizedig folytatta támogatás-szervező tevékenységét országszerte, modern módon bizottságokra osztva. Degenfeld-Schomburg Ilonát – férjének becenevére utalva – a „társadalmi jótékonyság generálisaként” emlegették. Az események nem merültek ki a sokfelé megnyitott adománygyűjtő bazárokban, hanem szerveztek kiállításokat és zenés esteket, illetve támogatói sorsjegyeket is kibocsátottak. Arany János fia, László is jegyzőként segítette a szervezet munkáját. Az egyesület 1912-ig csaknem egymillió koronányi segélyadományt osztott szét a rászorulók között.

Tisza Kálmánné Degenfeld-Schomburg Ilona vezető szerepet vállalt az árva gyerekeket felkaroló Országos Kisdedóvó Egyesületben, az éhező iskolásokat segítő Gyermekbarát Egyesületben és további hasonló szervezetekben is, továbbá karácsonykor ő maga osztogatta az ajándékokat. A több áldozatot és sok sérültet követelő 1910-es szatmárökörítói tűzvésznél is pénzzel tárgyakkal, orvosságokkal segítette az érintetteket.

Tisza Istvánné Tisza Ilona

A család második miniszterelnökének, a grófi címet nagybátyja után használó Tisza Istvánnak házassága merőben eltért a korabeli nemesi és társadalmi gyakorlattól is, mivel egy másik család sarja helyett közvetlen unokatestvérét vette el. A családi legendárium szerint mindössze tizenkét éves volt, amikor Kolozsváron éppen első bálozói díszruhában megjelenő, nála csaknem hat évvel idősebb Tisza Ilonát meglátta. A jelen lévő családtagokkal rögtön közölte is, hogy ő lesz a felesége. Az elsőre talán humorosnak tartható jelenetet a rokonok számos hosszú külföldi tanulmányúttal igyekeztek orvosolni, hátha a világlátás felnyitja a fiatalember szemét, de mindhiába. Egy pár évvel későbbi levelében is „egy tiszta, művelt és gondolkodó női lélek” jelzőkkel illeti Ilonát.

Amit Tisza István megfigyelt Ilona műveltségével kapcsolatban, nem volt véletlen. Ugyan legtöbbször nem ugyanazon tanítók által, mint a fiúknál, de a családba született lányok nevelésének színvonalára is komoly figyelmet fordítottak. Ilona és társai több európai nyelven olvastak és társalogtak. Még a házasság előtt különleges feladatot is kapott: saját kezével le kellett másolnia a Tisza-család azon szakácskönyvét, amelyben már az 1700-as évek óta gyűltek a saját receptjeik. Ennek a sajátos gyűjteménynek a fennmaradását neki köszönheti az utókor.

Tisza Ilona nem kedvelte a zajos fővárosi közeget, így előbb Kocsordon telepedtek le, majd ő törődött a geszti uradalommal és kastéllyal, ahova híres apósa is visszavonult 1890 után. Két gyermekük közül Juliskát még kiskorában vesztették el. Ifjabb István pedig csak hónapokkal élte túl édesapját. A mindennapokba betolakodó stressz azonban nemcsak családi ügyek miatt érte Ilonát. Az országos politika viharos eseményeit Tisza István a felesége ölébe helyezett fejjel igyekezett kipihenni. A kortársak – elsősorban élcelődő férfiak – ezt összekötötték az egykor karcsú és szemrevaló hölgy elhízásával.

Tisza Ilona leginkább a gesztiekkel törődött. Felügyelte az óvodát, egy-egy egész ruhát varratott minden felnőtté váló szegény lány számára, látogatta a betegeket és a béke szigeteként rendben tartotta Gesztet, ahol a gazdálkodás, a szabadidősport és a kultúra egyszerre lehetett jelen. Az ország első teniszpályáját is itt alakították ki.

A Tisza-család emlékeinek fennmaradása is a família állhatatos, hagyományaikat, tárgyaikat és történeteiket őrző magatartásuknak köszönhető. A család egy része 1947-ben a kiépülőben lévő kommunista diktatúra zaklatása elől menekült előbb Dél-, aztán Észak-Amerikába. A Patay-családdal házassági kapcsolatba kerültek itthon maradtak, igyekezve megőrizni, figyelni például a családi sírbolt sorsát. A geszti kastélyban működött művelődési ház és iskola is. A felújítás csak 2021-ben kezdődött el, és a ma megtekinthető család- és kastélytörténeti kiállításon nemcsak a Magyarországon megőrzött, hanem az elmenekült családtagok által megőrzött és hazahozott tárgyak is szerepelnek. A vendégeket pedig egy Tisza fogadja, Tisza István és Ilona dédunokája.