Ó város, örvendj ím,Hogy annak szavainKi magyar földön ezret harcra hítt,Fiaid hangja kél,Süvöltve, mint a szélA tengeren túl a zsarnok gőg lapít!
Albion, szülőföld!Téged is diccsel töltFiaid szava; bár IsmaelkéntÉrtek el tar partot,De utuk csak tartott,Míg a szabadság vetett rájuk fényt.
Aranyuk s vasuk van;S vajjon jogosabbanKit illetne kincs, mint azt, ki erős?S szíve el nem akadGyilkolva dúvadatMely jogon tapod s rosszal viselős?
Úgy köszöntsétek hát,Mint az ember fiátS ne ünnepelje hivalkodó szóA dicső, nagy magyart,De hittel sújtó kardS fény fonja napját, ha már kihunyó.
Walter Savage Landor angol költő (1775-1864). Szobotka Tibor fordítása fél évszázada, Gál István felkérésére készült, akinek hagyatékából most első ízben közöljük. [F.T.]
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
