Neue Wache

A ber­li­ni Neue Wa­che ere­de­ti­leg őr­ház­nak épült 1816 és 1818 kö­zött II­I. Fri­gyes Vil­mos meg­ren­de­lé­sé­re. Karl Fried­rich Schin­kel négy­zet alap­raj­zú épü­le­tet ter­ve­zett, amely elő­reug­ró sa­ro­kri­za­lit­ja­i­val egy ró­mai cast­ru­mot for­má­zott. A Neue Wa­che már ek­kor tar­tal­ma­zott olyan ele­met, amely elő­re­ve­tí­tet­te ké­sőb­bi sze­re­pét a né­met nem­ze­ti em­lé­ke­zet­ben. A neo­klasszi­kus arc­hi­tek­tú­rá­jú épü­let tim­pa­non­ján ta­lál­ha­tó re­lief Vic­to­ri­át (avagy a gö­rög pan­teon sze­rint Ni­két), a győ­ze­lem is­ten­nő­jét örö­kí­tet­te meg, amely a na­pó­leo­ni há­bo­rúk ko­rá­ra és a po­rosz had­se­reg hő­si ha­lot­tai­ra em­lé­kez­te­tett.

Az őr­ház egé­szen 1919-ig, a mo­nar­chia bu­ká­sáig, il­let­ve a wei­ma­ri köz­tár­sa­ság szü­le­té­séig meg­tar­tot­ta ere­de­ti funk­ció­ját. Ot­to Braun, a Po­rosz Sza­ba­dál­lam mi­nisz­ter­el­nö­ke 1929-ben fo­gal­maz­ta meg az épü­let há­bo­rús em­lék­mű­vé ala­kí­tá­sá­nak öt­le­tét. Hein­rich Tes­se­now ter­vei alap­ján 1931-ben a Neue Wa­che kö­zép­pont­já­ban egy csar­no­kot ala­kí­tot­tak ki, mely­nek cent­ru­má­ban egy svéd grá­nit­ból fa­ra­gott „kvá­der­kö­vet” he­lyez­tek el. A csar­nok te­te­jét le­fed­ték, csak egy kör ala­kú nyí­lást hagy­tak sza­ba­don, amely ki­szol­gál­tat­ta az idő­já­rás vi­szon­tag­sá­gai­nak az „is­me­ret­len ka­to­na” em­lék­mű­vét. A Neue Wa­che azon­ban nem csu­pán há­bo­rús mo­nu­men­tum lett, ha­nem a po­rosz ál­lam em­lék­mű­ve is. 

Az 1933-as ha­ta­lom­át­vé­tel után az őr­há­zat a ná­cik sa­já­tí­tot­tak ki, és „bi­ro­dal­mi em­lék­mű­ként” – ha­son­lóan a wei­ma­ri köz­tár­sa­ság egyéb há­bo­rús em­lék­mű­vei­hez – a Har­ma­dik Bi­ro­da­lom kü­lön­bö­ző ka­to­nai-po­li­ti­kai ri­tuá­léi­nak fon­tos hely­szí­né­vé tet­ték. Ber­lin bom­bá­zá­sa és ost­ro­ma so­rán, a há­bo­rú utol­só nap­jai­ban az Neue Wa­che sú­lyo­san meg­ron­gá­ló­dott, majd a né­met fő­vá­ros zó­nák­ra osz­tá­sa után, 1949-ben a Né­met De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság te­rü­le­té­re ke­rült. 1956-ban szü­le­tett dön­tés ar­ról, hogy az épü­le­tet felújít­ják s a „fa­siz­mus és a két vi­lág­há­bo­rú ál­do­za­tai­nak” em­lék­he­lyé­vé te­szik.

Az épít­ke­zés 1957-ben kez­dő­dött, Lo­thar Kwas­ni­tza irá­nyí­tá­sá­val. Az új­jáépí­tett csar­nok­ban egy örök­mé­cses, va­la­mint kon­cent­rá­ciós tá­bo­rok­ból