Nero versenyei

A rossz hí­rű császár sport­sze­re­te­te köz­is­mert volt. Ko­csi­haj­tó­ként sze­re­pelt ko­csi­ver­se­nye­ken, ame­lye­ket meg is nyert, bár győ­zel­mét nem te­het­sé­gé­nek kö­szön­het­te. Ugyanennyi­re büsz­ke volt köl­té­sze­té­re és ki­tha­ra­mű­vé­sze­té­re. Sa­ját ver­seit és má­sok da­lait is előad­ta nyil­vá­no­san, s – nem meg­le­pő mó­don – a ze­nei ver­se­nye­ket is sor­ra meg­nyer­te. De nem elé­ge­dett meg az­zal, hogy er­ről a két mű­vé­sze­té­ről csak Ró­má­ban te­gyen bi­zony­sá­got, ha­nem 66-ban Hel­lasz­ba uta­zott. Azok a gö­rög vá­ro­sok ugyanis, ame­lyek dal­nok­ver­senyt szok­tak ren­dez­ni, el­ha­tá­roz­ták, hogy a ki­tha­ra­mű­vé­szek­nek ki­tű­zött összes győ­zel­mi ko­szo­rút el­kül­dik ne­ki. Nero bol­do­gan fo­gad­ta ezt a meg­tisz­tel­te­tést, és ki­je­len­tet­te: csakis a gö­rö­gök tud­ják, ho­gyan kell ze­nét hall­gat­ni, és egye­dül ők mél­tók hoz­zá és mű­vé­sze­té­hez. Ezért in­dult te­hát Hel­lasz­ba, és ott sor­ra jár­ta a vá­ro­so­kat – Ko­rin­thoszt, Ar­goszt, Ne­me­át, Del­phoit, Ac­ti­u­mot és ter­mé­sze­te­sen Olümpiát –, s min­den egyes dal­nok­ver­se­nyen részt vett.

El­ren­del­te ugyanis, hogy min­den ver­senyt, bár­mi­kor is lett vol­na ese­dé­kes, ab­ban az esz­ten­dő­ben tart­sa­nak meg, így volt, ame­lyi­ket meg kel­lett is­mé­tel­ni, pél­dául a Del­phoi­ban meg­ren­de­zett püthói, a Ko­rin­thosz mel­let­ti iszth­moszi já­té­ko­kat és a Niko­poliszban tar­tott Ak­ti­át. Ráadá­sul a ha­gyo­má­nyok­tól el­té­rően Olümpiában is ren­dez­te­tett egy dal­nok­ver­senyt. A né­zők hely­ze­te nem volt irigy­lés­re mél­tó: amíg órá­kon át éne­kelt, sen­ki nem hagy­hat­ta el a szín­há­zat, így az­tán ál­lí­tó­lag volt olyan asszony, aki az előadás alatt szül­te meg gyer­me­két. A legel­ké­pesz­tőbb öt­let azé a pol­gá­ré volt, aki ha­lott­nak tet­tet­te és úgy vi­tet­te ki ma­gát. 

A né­ző­ket tit­kos ügy­nö­kök ha­da fi­gyel­te, nem bó­bis­kol­nak-e el, vagy nem tesz­nek-e meg­jegy­zé­se­ket a csá­szár­ra. A ké­sőb­bi császár, Ves­pa­si­a­nus pél­dául elaludt az előadás so­rán, ezért évek­re kegy­vesz­tet­té vált. Szer­ződ­te­tett tap­so­lók biz­to­sí­tot­ták a tom­bo­ló si­kert. A ki­vé­te­les biz­ton­sá­gi előírá­sok és az elő­re el­dön­tött győ­ze­lem el­le­né­re Nero na­gyon iz­gult és szo­ron­gott a ver­se­nyek előtt, s ret­te­gett a zsű­ri­től.