Népszavazás és kisebbségvédelem

Az 1918 ok­tó­be­ré­től 1920 jú­niu­sáig mű­kö­dött ma­gyar kor­má­nyok va­ló­já­ban min­den le­het­sé­ges esz­közt ki­pró­bál­tak a bé­ke­kon­fe­ren­cia dön­té­seinek be­fo­lyá­so­lá­sá­ra, mó­do­sí­tá­sá­ra. A ma­gyar bé­ke­de­le­gá­ció ki­sebb­ség­vé­del­mi erő­fe­szí­té­seit azonban ugyanúgy tel­jes­ség­gel fi­gyel­men kí­vül hagy­ták a nagy­ha­tal­mak kép­vi­se­lői, mint a népszavazás igényét. A cseh­szlo­vák, ju­go­szláv és ro­mán bé­ke­de­le­gá­ciók fel­lé­pé­se ta­lán ép­pen a népszavazás ki­vé­dé­sé­ben volt a legerő­tel­je­sebb és leg­kö­vet­ke­ze­te­sebb. Hi­szen alig­ha két­sé­ges, hogy a ma­gyar több­sé­gű te­rü­le­te­ken és vá­ro­sok­ban a nép­sza­va­zás bár­mi­lyen kö­rül­mé­nyek közt lé­nye­ges vál­to­zá­so­kat ered­mé­nye­zett vol­na a bé­ke­kon­fe­ren­cia ál­tal megál­la­pí­tott ha­tá­rok­hoz ké­pest.