Németország rossz szelleme

Sztálint beteges kíváncsiság gyötörte Hitlerrel kapcsolatban, aki 1941-ben ágyúlövésnyire hajszolta előre Moszkváig a Wehrmachtot, és a következő évben kitűzte a horogkeresztes lobogót az Elbrusz csúcsára. Ez a nyomozás eredményezte a náci diktátorról szóló egyik legkülönösebb dokumentumot, a „462A jelzésű Hitler-dossziét”, amelyet 1949. december 29-én adtak át Sztálinnak. Az akta 413 gépírásos oldalból áll, amelybe a történészek csak 1991 után tekinthettek be, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának archívumait is megnyitották. Először Németországban adták ki 2006-ban, majd egy évvel később Franciaországban is megjelentették.

Mi tudható meg ebből a dossziéból? A történészek számára ez az iratanyag kevés olyan, felfedezésszámba menő információt tartogatott, amely fenekestül felforgatta volna a nemzetiszocializmusról vallott felfogásukat. A nagyközönség számára azonban feltárt egy lényeges dimenziót: Hitler mindennapi életét. A 20. század legvéreskezűbb diktátora ugyanis – aki egy szintre helyezhető Sztálinnal, de akit kiemelten súlyos felelősség terhel, mivel ő robbantotta ki a II. világháborút, s ő tűzte ki célul a zsidók megsemmisítését – egészen hétköznapi ember volt. A mindennapok rutinjában átlagemberként viselkedett, és egyáltalán nem volt olyan kiegyensúlyozatlan, mint amilyennek beállították. Legalábbis 1943-ig, a kurszki vereségig, amely egybeesik általános állapota gyors leromlásának kezdetével.