Nemesi címerek

A ne­me­si cí­me­rek legel­ső nyo­mai nem­zet­sé­gi cí­me­rek­kel dí­szí­tett pe­csé­te­ken je­len­tek meg ha­zánk­ban.

A nem­zet­sé­gi cí­mer fo­gal­ma a 19. szá­za­di pe­csét­ku­ta­tá­sok azon felis­me­ré­sé­nek ha­tá­sá­ra szü­le­tett, hogy az azo­nos nem­zet­ség­ből szár­ma­zó mél­tó­ság­vi­se­lők a 13–15. szá­zad­ban azo­nos cí­mert hasz­nál­tak. A 15. szá­zad vé­gé­re azon­ban – a nem­zet­sé­gek csa­lá­dok­ra bom­lá­si fo­lya­ma­tá­val pár­hu­za­mo­san – egy új cí­mer meg­je­le­né­se­kor már csa­lá­di cí­mer­al­ko­tás­ról be­szé­lünk. A ne­ves ősök­kel va­ló kon­ti­nui­tás jel­zé­se a nem­zet­sé­gi tár­sa­da­lom jel­lem­ző­je, a csa­lá­dok­ra „bom­ló” tár­sa­da­lom­ban az új csa­lá­dok­nak tö­re­dé­ke tu­dott csak ilyen ősö­ket fel­mu­tat­ni, il­let­ve ezek­nek az ősök­nek a cí­me­ré­hez vissza­nyúl­ni. Ilyen ese­tek­ben a cí­mer­ben a kö­zös ele­met meg­tart­va he­ral­di­kai­lag is je­lez­ni kí­ván­ták a le­szár­ma­zást, az össze­tar­to­zást. A leg­több csa­lád azon­ban az An­jou-kor átala­ku­ló tár­sa­dal­mi kö­ze­gé­ben ta­lál­ko­zott elő­ször a cí­mer­hasz­ná­lat szük­sé­ges­sé­gé­vel. Ez a fo­lya­mat rob­ba­nás­sze­rűen hoz­ta ma­gá­val a cí­mer­al­ko­tást, de a leg­több eset­ben vagy cí­mer­rel nem ren­del­ke­ző nem­zet­sé­gek­ből ki­vált csa­lá­dok, vagy a nem­zet­sé­gi kö­tő­dés