Nem felejtettek és nem tanultak?

A szólásmondás 1795-ben hangzott el először, amikor XVI. Lajos öccse, Lajos Szaniszló Xavér, Provence grófja az emigrációban felvette a XVIII. Lajos nevet, és kiadta veronai kiáltványát. Ebben még a régi rend és az abszolút monarchia helyreállításának célját hangoztatta. A következő évben azonban már megmutatkoztak a „felejtés” és a „tanulás” első jelei: már nem a francia nemesekhez, hanem az „előkelőkhöz” címezte kiáltványait. 1797-től nem emlegette többé a bosszút, két év múlva pedig már hajlandó volt elfogadni a köztársaság közigazgatási és igazságszolgáltatási struktúráját. 1800-ban teljes amnesztiát ajánlott, bár az állandóan ülésező törvényhozó szervet még mindig nem akarta elfogadni, és az egyház eladott földjeit sem szándékozott meghagyni új tulajdonosainál. Napóleon sikereiből azonban új következtetéseket kellett levonnia: 1813-ban Angliából küldött kiáltványában már csak „az egység, a nyugalom, a béke és a boldogság” helyreállítását tűzte ki célul, szinte a forradalom valamennyi vívmányát elfogadta, s csak annyit vetett fel, hogy az egyházi földek új birtokosai tárgyalások útján rendezhetik majd vitáikat a régi tulajdonosokkal.

XVIII. Lajos 1814. április 24-én szállt partra Franciaországban. Ekkorra a köztársaság emlékéhez már csak egy szélsőséges