A mohácsi síkon 1526-ban erejüket összemérő hadseregek nélkülözhetetlen és szerves részét alkották azok az állatok, amelyek táplálékforrásként, teherhordóként és harcostársként, az emberekkel és egymással is mintegy szimbiózisban vették ki részüket a küzdelmekből.
Ekkoriban a különféle haszonállatokat ugyanúgy tájakhoz és etnikumokhoz kötve azonosították, akárcsak az embereket. A magyar ló, tatár ló, szerecsen ló, moldvai ló, erdélyi ló elnevezésekkel minőséget, tulajdonságokat is kifejeztek.
A nemzetkarakterológia szemlélete az állatoknál is érvényesült. A természeti és kulturális röghatás együttesen alakított ki jellegzetes tájfajtákat. Úgy is felfoghatjuk, hogy ekkoriban egy „nemzet” a kor számára nemcsak emberekből, de például lovakból vagy juhokból is állt. Különösen igaz ez a gens hungarica esetében.
Az Oszmán Birodalom élelmezésében központi szerepe volt a juhoknak (koyun). A hadra kelt sereg húsellátását intéző tisztségviselők neve – koyun emin (juhfelelős) – is erre utal. A hadsereg vonulási útjába eső raktárbázisok, a menzilek mellé terelték a környező vidékekről adóként vagy vásárlás útján beszerzett juhnyájakat, melyeket részben helyben fogyasztottak, a maradékot pedig „élő spájz” gyanánt legeltették a vonuló sereg nyomában, így szállításuk „lábon” történt. Az állatok előnye, hogy
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
