Napóleon kora (1799–1815)

Na­pó­leon va­ló­szí­nű­leg an­nak kö­szön­he­ti, hogy a vi­lág­tör­té­ne­lem egyik leg­töb­bet em­le­ge­tett sze­mé­lyi­sé­ge lett, hogy igen ala­csony sor­ból emel­ke­dett fel, ki­zá­ró­lag sa­ját ere­jé­ből, és rö­vid idő­re egész Euró­pa ura vált be­lő­le. 

Bu­ká­sa azon­ban ugyanolyan lát­vá­nyos és gyors volt, mint felemel­ke­dé­se. Sor­sa egy­részt azt mutatja, hogy a te­het­sé­ges és szor­gal­mas em­ber rend­kí­vü­li si­kert ér­het el. Más­részt pe­dig iga­zol­ja a brit tör­té­nész, Lord Ac­ton afo­riz­má­ját: „A ha­ta­lom meg­ront­ja az em­bert – a telj­ha­ta­lom pe­dig tel­je­sen meg­ront­ja.”