Ingyenesen olvasható
1861. április 12-én hajnali fél ötkor Charleston város part menti ütegei tüzet nyitottak a várostól négy mérföldre fekvő mesterséges szigeten megépített Sumter-erődre. A harminchárom órán át tartó bombázás során mintegy 4000 lövedék csapódott a falakba. Ezzel kezdetét vette az Egyesült Államok polgárháborúja, az északi Unió és a déli Konföderáció küzdelme. Abraham Lincoln elnök hét nap múlva elrendelte, hogy vonjanak blokádot a déli államok partjai köré.
A blokád létrejötte
Az Unió negyvenkét hadihajójának többsége távoli vizeken járt ekkoriban, s a haditengerészet 1554 tisztje közül 373 a Konföderációhoz csatlakozott. Gideon Welles haditengerészeti miniszter (akit Lincoln csak „Neptun atya” néven emlegetett) és helyettese, Gustavus V. Fox azonban több tucat kereskedelmi hajót vásárolt meg, vett bérbe és fegyverezett fel. 1861 végére már több mint 260 hadihajó állt az Unió rendelkezésére, és a hajóépítő gyárak teljes gőzzel dolgoztak.
A blokád kiépítése ennek ellenére sem ígérkezett könnyű feladatnak, hiszen a Konföderációnak 3500 mérföldes tengerpartja volt. Először a kikötőket vették ostrom alá, és 1862 áprilisára Charleston és Wilmington kivételével a Konföderáció valamennyi fontosabb kikötője északi kézre került. A déliek abban reménykedtek, hogy páncélossá fejlesztett hajóikkal áttörhetik a blokádot. Előbb a Virginia névre átkeresztelt Merrimack nevű hajót vonták be két réteg vastag acéllemezzel s szerelték fel tíz ágyúval. Két északi hajót el is süllyesztett 1862 márciusában, de a könnyebb, mozgékonyabb, Monitor nevű, északi csatahajóval vívott, kétórás harc után meg kellett hátrálnia, s két hónap múlva a személyzete robbantotta fel, hogy ne kerüljön északi kézre. A világ első harci tengeralattjáróját, a Hunley-t is a Konföderáció építtette meg. A próbák során háromszor süllyedt el, és háromszor fulladt meg a személyzete. 1864-ben sikerült elsüllyesztenie egy északi hajót, de ezután maga is végleg elsüllyedt. Vagyis a blokád felszámolására semmi remény sem volt.
A blokádtörés kockázata és haszna
A déli tengerészek és vállalkozók azonban készen álltak a „blockade running”-ra, vagyis a blokád áttörésére egy-egy hajóval. Az 500 északi hajó közül, melyek a blokádot biztosították, 150 volt egyszerre szolgálatban, s rakétajelekkel hívták egymást, ha blokádtörőre bukkantak. A polgárháború során mintegy 1500 déli hajót fogtak vagy süllyesztettek el, s az elkobzott áru felét a legénység kapta meg. Az északiak által elfogott déli hajók tengerészei hadifoglyok lettek, ha viszont külföldi – leggyakrabban brit – blokádtörők kerültek kezükre, elengedték őket, hogy ne okozzanak diplomáciai bonyodalmat.
Forrás: Wikimedia Commons
A déli blokádtörők azonban jóval nagyobb nyereségre tehettek szert. A gyapot ára a polgárháború miatt tízszeresére nőtt Európában, s ezért egy kapitány 5000 dollárt, egy tengerész pedig 250 dollárt is kereshetett egyetlen út során. Gyors, alacsony, szürkére festett, füst nélküli antracitot égető hajókkal keltek útra, lehetőleg újhold, köd vagy vihar idején, s a gőzt a vízbe vezették. Legtöbben a Bermudák és Kuba kikötőibe tartottak, ahol eladták a gyapotot, s az árán fegyvert, lőszert, bakancsokat, takarót, gyógyszert, sót, teát és alkoholos italokat vásároltak. Egyes blokádtörők csak luxusárut hoztak a gazdagabb déliek számára, mit sem törődve a hadsereg szükségleteivel. Ezért a déli kormány törvényekkel próbálta arra kötelezni a kapitányokat, hogy a raktér egy részében a hadsereg számára hozzanak értékes árucikkeket.
A blokád eredményessége
Mennyire volt sikeres a blokád? 1861-ben 10 déli hajó közül 9 átjutott rajta, majd egyre szorosabbá vált, s 1865-re már minden második hajót elfogtak. A polgárháború négy éve alatt tehát átlagosan 6 hajó közül 5 jutott át. Kivittek félmillió bála gyapotot, behoztak egymillió pár bakancsot, félmillió puskát, 1000 tonna puskaport és több száz ágyút. 1863-ban Charleston nagyobb kereskedelmet bonyolított le, mint a háború előtt. Mindezt a déli vezetők úgy értelmezték, hogy a blokád kudarcot vallott, és sokat gúnyolódtak rajta. Mindent megtettek annak érdekében, hogy sikertelennek tüntessék fel a blokádot, abban reménykedve, hogy akkor más nemzetek sem fogják tiszteletben tartani. Jefferson Davis, a Konföderáció elnöke „nagyszabású színjátéknak” nevezte „az állítólagos blokádot”.
A déli lakosság már nem volt annyira biztos ebben. Az árak ugyanis egyre emelkedtek, az árucikkek pedig eltűntek. Nem az volt a fő kérdés, hány hajó futott be Charleston kikötőjébe, amely valószínűleg más kikötők lezárásának köszönhette megnövekedett forgalmát, hanem az, hogy a blokád nélkül hány hajó érkezett volna a déli kikötőkbe. Frank Owsley amerikai történész kutatásai szerint nyolcezer alkalommal törték át a blokádot a polgárháború négy éve alatt. Csakhogy a háború előtti négy év folyamán több mint húszezer kereskedelmi hajó érkezett a déli kikötőkbe. Vagyis a kereskedelmet sikerült egyharmadára csökkenteni – pedig a megnövekedett háborús szükségletek inkább az import növelését igényelték volna. Ráadásul a blokád volt a fő oka a Konföderáció államaiban egyre növekvő inflációnak, amely a „konföderációs dollár” értékét névértéke egytizedére csökkentette.
Vagyis az Unió nem a blokáddal nyerte meg a polgárháborút, de a blokádnak mégis rendkívül fontos szerepe volt. Az Unió fegyveres erejének mindössze 5%-a tartozott a haditengerészethez – de ez a haditengerészet ennél jóval nagyobb mértékben járult hozzá a végső győzelem kivívásához.
