rubicon

Nagyéri Károly

Sztálinváros furcsa parancsnoka
25 perc olvasás

Sztálinváros (az egykori Dunapentele) 1956-os történelmével kapcsolatban a szakirodalom általában két, országosan is figyelemre méltó eseményt emel ki: az október 25-i sortüzet, valamint hogy november 7-én fegyveresen védték a várost a szovjet csapatokkal szemben. Már az is szokatlan, hogy ugyanaz a katonai parancsnok vezényelt tüzet mindkét esetben. Azonban ha hozzátesszük, hogy a parancsnok 1957 januárjáig a helyén maradhatott, és utána is „megúszta” halálos ítélet nélkül, akkor már kezd érdekessé válni a dunapentelei történet és benne az ezredparancsnok, Nagyéri Károly százados személye és sorsa. 

Nagyéri Károly (születési neve Nagy Progner Károly) nincstelen parasztcsaládból származott. A második világháború kitörése után, 1940. december 2-án a 101. légvédelmi tüzérosztályhoz vonult be katonai szolgálatra. A katonaságnál távbeszélő- és rádióskiképzést kapott, 1943. május 17-én őrvezetőként szerelt le. A főváros ostroma után a szovjetek 1945. január 13-án mint polgári személyt fogságba ejtették és elvitték málenkij robotra, így két és fél évet töltött a Donyec-medencében. Innen hazatérve 1947-től Nagyéri Károly tagja lett az MKP-nak. Még 1944. szeptember 9-én megnősült, 1956-ig öt gyermeke született.

Később a Magyar Néphadsereghez került, és ott viszonylag rövid időn be­lül nagy karriert futott be. 1950. május 10-én a Bem légvédelmi tüzér tartalékos tiszti iskolába hívták be, ahonnan július 14-én tartalékos alhadnagyként szerelt le. Ekkor kérte át magát a hivatásos állományba. Október végén a Bem légvédelmi tüzértiszti iskola

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta