Nagy Szulejmán és a mohácsi csata

A mo­há­csi csa­ta a ma­gyar tör­té­ne­lem egyik legis­mer­tebb és leg­töb­bet ku­ta­tott ese­mé­nye. Ta­nul­má­nyok tu­cat­jai, kismonográfiák és for­rás­kiadá­sok je­len­tek meg ró­la az el­múlt év­ti­ze­dek­ben is, és a ma­gyar tör­té­net­tu­do­mány egyik leg­pezs­gőbb és a nyil­vános­ság ál­tal is fi­gye­lem­mel kí­sért vitá­ja, az 1970-es és 1980-as évek Mohács-vi­tá­ja is a csa­tá­hoz köt­he­tő. Az in­ter­ne­ten is szá­mos, hol jobb, hol ke­vés­bé ala­pos cikk vagy ani­má­ciós csa­tare­konst­ruk­ció ta­lál­ha­tó. A té­ma nép­sze­rű­sé­gé­vel ta­lán csak a ma­gyar ős­tör­té­net ve­tek­szik. Nem is cso­da, hisz a csa­tá­tól töb­bek sze­rint egye­nes út ve­ze­tett a kö­zép­ko­ri ma­gyar ki­rály­ság bu­ká­sá­hoz, a 150 éves osz­mán ura­lom­hoz, és a csa­ta jut­tat­ta ha­ta­lom­ra a Habs­bur­go­kat is, akik 1526-tól az Oszt­rák– Ma­gyar Mo­nar­chiá­nak az első vi­lág­há­bo­rú­ban tör­tént összeom­lá­sáig vol­tak Ma­gyaror­szág ural­ko­dói. Az ol­va­só azt gon­dol­hat­ja, hogy már min­dent tudunk a mo­há­csi csa­tá­ról, a szem­ben ál­ló erők­ről vagy az in­dí­té­kok­ról. Amint az az aláb­bi tanul­mány­ból is lát­ha­tó, az isz­tam­bu­li tö­rök le­vél­tá­rak még sok új in­for­má­ció­val szol­gál­hat­nak, el­ső­sor­ban az osz­mán ha­dak ere­jé­ről, össze­té­te­lé­ről, de a ku­ta­tók még a sok­kal job­ban is­mert ma­gyar fél­re vo­nat­ko­zóan is ta­lál­nak olyan új for­rást, amely se­gí­ti a kiala­kult kép ár­nya­lá­sát.